Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
J_&. Pár héttel a vásárhelyiek esztergomi fellépése előtt viszont derűsebb végkicsengésű előadással érkezett a határon túli magyar színházi program legelső együttese, a Nagyváradi Állami Színház magyar társulata. A kultikus és szakrális jelleg, az ódon falak és történelmi atmoszféra tiszteletén túl ugyanis a népszínházi feladatokat ellátó Esztergomi Várszínháznak arra is gondolnia kell, hogy a nyári teátrum szabadtéri, így sok kifejezetten szórakozni vágyó néző, valamint számos fiatal is szívesen látogatná. Ilyeténképpen a komor drámák mellett a (szintén elsősorban kortárs magyar) zenés darabok bemutatására is sort kerítenek. De olyan határon túli zenés játékokat, musical-produkciókat hívnak meg, amelyelmek a műfaj vélt „könnyedsége” ellenére szintén magvas és aktuális üzenetük van. Nem is választhattak jobb nyitányt Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter „félig mese - félig musical” A padlásánál, amely nemcsak bájos történetével és népszerű dallamaival arat mindenkor garantált sikert, hanem egyes idézetei akár az Esztergomi Várszínház ars poetica-ját is megfogalmazhatnák. Mert „kell egy hely, hol minden szellem látható”, és éppen ott „hol Kelet és Nyugat összeér, a Fény és a Sötét összefér”... A július 30-án és 31 -én játszott nagyváradi előadást Horányi László rendezte, áld Esztergomban született, itt járt iskolába, és a Temesvári Pelbárt ferences gimnáziumban érettségizett. S bár több, egymástól eltérő szakmából szerzett felsőfokú képesítést (építész, néprajzos, kulturális menedzser), leginkább színész és rendező. Érdekes, hogy Horányi eddigi élete során a „Magyar Róma” mellett a hazánkban „Kálvinista Róma” néven emlegetett református cívisvárosban élt a leghosszabb ideig, hiszen 1979-ben szerződött a debreceni társulathoz, és tizennyolc évig ott is maradt. Amikor a 80-as évek közepén Esztergomban tervezni kezdték a várjátékok újjáélesztését, az első kapcsolatfelvétel - Horányi révén - a debreceniekkel történt; ő volt „hazajáró követük” a műsorról folytatott tárgyalásokon. Ezek - a szűkös anyagi lehetőségek miatt - nem vezettek eredményre. 1990-től viszont a Várszínház előtt, minden szempontból kedvezőbb körülményekkel, új korszak nyílt, amelyben Horányi már 1993-tól jelentős részt vállalt. O kezdeményezte a határon túli magyar színházak rendszeres esztergomi vendégszerepIését, sőt néhány előadás meghívásában tanácsadóként, közvetítőként segítséget is nyújtott. Az ehhez szükséges szakmai tapasztalatokat és ismeretségi kört szintén debreceni évei során alapozta meg. A Csokonai Színház ugyanis hagyományosan jó cserekapcsolatot ápol a közeli testvérváros, Nagyvárad teátrumával, ami a diktatúra legvérzivatarosabb korszakában egy időre kényszerűen megszakadt ugyan, azonban ’89 decembere után annál nagyobb erőre kapott. Ráadásul a váradi magyar társulatnál kiváltképp komoly gondot jelentett a színházi szakemberek, főként a rendezők hiánya - ezt pótolandó állított színre darabokat számos alkalommal Horányi László is a Sebes-Körös partján. A következő évben [1994] Horányinak egy újabb nagyváradi rendezése látható itt: Victor Máté Villon és barátai című rock-musicalje. Az anyanyelv ápolásán felül a határon túli magyar társulatok egy része kötelességének érzi a színházi nyelv fejlesztését is. A Várszínház igyekszik e korszerű színpadi műhelymunkák legértékesebb darabjait szintúgy felvonultatni. Erre már 1994-ben jó alkalmat láttak, mégpedig Balassa Bálint (1554-1594) kettős jubileumának, illetve - az Esztergom falainál hősi halált halt - költő régóta folyamatos helyi kultuszának jegyében. Egy többszörösen díjnyertes vizsgaprodukciót hívtak meg: Balassi Bálint Szép 188
