Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)
Az elmúlt 25 év
Kísérlet mérsékelt sikerrel Alig félház fogadta augusztus negyedikén az esztergomi Várszínházban Fehér Ferencet és Gergye Krisztiánt, a két tánc- és mozgásművészt, akik teljesen újszerű, néhol sokkoló, máshol obszcén, ám rendkívül érdekes előadásokkal igyekeztek kizökkenteni nézőiket megszokott életdimenzióikból. A három különálló tánc-, vagyis inkább mozgásprodukció a Várszínház vezetősége által sem titkoltan - ahogy ezt egy héttel korábban Horányi László művészeti vezető is megosztotta ajánlójában a nézőkkel - kísérleti funkciót töltött be a szabadtéri színház repertoárjában, azaz igyekeztek lemérni azt, hogy milyen az érdeklődés mértéke egy ilyen formabontó előadás esetén, ami - valljuk be - dicséretes vállalkozás. De téljünk rá a műsorra. A három részből álló, másfél órás előadás alapvetően a (poszt)modern gépzenére, illetve a hip-hop és break stílus elemeire épült, „feltupírozva” harcművészetekből vett mozdulatokkal, míg a sokkolás és az obszce- nitás eszköztárával is élt. Alapvetően performance-nak is tekinthettük Fehér Ferenc Exit és Message, illetve Gergye Krisztián Egon Shiele Hommage című előadását. A gyakran nehezen dekódolható, ám felettébb érdekes mozgásetűdök koreográfiájáért a színházi moz- gástervező-koreográfus O. Caruso (Juhász Anikó), Fehér Ferenc és Gerjye Krisztán voltak a „felelőA Finita La Commedia gyűjtőcím alá „betuszkolt” mozgásfolyam összességében furcsa vállalkozásnak tűnt, ám a művészek megmutatták közönségüknek, hogy létezik egy új(?), de mindenképpen újszerű művészeti ág, amely talán képes lehet időről időre megmutatni, feltárni a (poszt)modern, kaotikus világban élő szubjektum létproblémáit, frusztrációit, félelmeit. Azonban, amint azt már említettem a dekódolás, azaz az értelmezés gyakran falakba ütközött, amit valószínűleg sok hasonló előadás megtekintésével orvosolhatnánk ugyan, ám a kérdés még így is nyitott: akaijuk-e egyáltaB. G. (ÉVID, 2006. augusztus 17.) AUGUSZTUS 18., 19. Szabó Magda /U A* l történelmi játék két részben az Esztergomi Várszínház és a Nagyváradi Szigligeti Színház előadása (felújítás) Géza fejedelem Vajk a fia Gyula, a fejedelem apósa Nürnbergi Hermann Tata a fejedelem Bőnge. a Gyula barátja Medgyesbuvy Sándor Kovács Les ESTE Ács Tibor Kardos Márton Haidü Géza Dobos Imre Meleg Vilmos XX Adalbert püspök Tar F.mp Borsos Baxna és mások Díszlet, jelmez: Bölöni Vilmos Rendező: Meleg Vilmos Fénvlik-e az a nap? Eddig tartott idén a Várszínház. A hagyományokhoz híven, ezúttal is a húszadikai ünnepségek zárták le az előadásokat. Mielőtt azonban mégtúlsáf osan az idő múlásába révedt volna az ember, a bejáratnál csinos lányok egy érdőívet nyomtak a látogatók kezébe. A szervezőt: a közönség tapasztalatai után érdeklődtek: mennyire elégedettek az eddigiekkel, milyen darabokat látnának szívesen a következő évadban, no meg lefedjék-e a színházat? Pedig én azt hittem, ez már eldöntött kérdés. Bár jól meggondolva, talán a hangvédelemről is kellene gondoskodni; legtöbbször ugyan sikerül az embernek szelektív hallással más rendezvények zaját kiküszöbölni, ám éppen ezen a legutolsó bemutatón határozottan zavaró volt a lenti koncert. Aztán a végére egy meglepő kérdés: „Igényelné-e, hogy az Esztergomi Várszínház más helyszínen az őszi, téli, tavaszi időszakban is folytassa előadásait?” Mi az hogy...? A látogatók magas számára gondolva bizonyára nem vagyok egyedül az igenlő válasszal. De hol, hiszen a Várszínháznak a Várszínházban van a helye. Ennek alapján pedig a lefedés mellett talán a téliesítést is érdemes lenne megfontolni. Hogy lélekben az előadásra hangoljam magam, a kezdés előtt rövid sétát tettem a Várban. Furcsa érzés volt belegondolni, hogy a bemutató éppen ott van, ahol a darab cselekménye a valóságban is megtörtént. A klasszikus antik drámák követelményeiből a helyszín egysége ezért kettőzötten is teljesült. Szabó Magda Az a szép fényes nap című munkája azonban a cselekmény és idő egységét sem nélkülözte, hiszen az események egyetlen nap, sőt inkább néhány óra történéseit sűrítették össze. Ez pedig Vajk megkeresztelé- sének vigíliája volt. Az egyházi és világi főméltóságok már gyülekeznek a fejedelmi udvarban, ezalatt Gyula és egykori harcostársa, Bönge a régmúlt dicsőséges hadjáratait siratják. Kiderül, Az a szép fényes nap valójában egy régi dal kezdő sora, egy pogány dalé, amelyet az adott történelmi helyzetben nem illendő énekelgetni. A két öreg szánalmat kelt ugyan, de idővel inkább a részvét és a rokonszenv irányul feléjük, kivált, hogy a végén, az időszerű politikai érdektől vezérelve, Gyula saját kezével végez barátjával. Igen, valóságos reálpolitika ez, aki kényelmetlenné válik, hulljon el, nem sok nya, hogy a mészárlás shakespeare-i méreteket öltsön. A történelmi feladat teljesítése bizony áldozatokkal jár, és Szabó Magda jóval inkább őnekik állít emléket, nem pedig az új hit felvételének fényét aranyozza be. Gézára hálátlan, ellenszenves szerepet oszt, aki ráadásul nincs is lelke mélyéig meggyőződve lépéseinek szükségességéről. Annál inkább fia, Vajk, aki már keresztényi nevelésben részesül, de hát a dráma középpontjában ezúttal nem az ő személye áll. Szomorú és megrázó dráma ez, arra figyelmeztet, hogy a történelem dicső pillanatait bizony tragikus események árnyékolják be. Bizony ez így volt, és sajnos a jövőben is így lesz. Jó két esztendeje annak, hogy ismét csatlakoztunk Európához (persze szigorúan politikai értelemben, hiszen azelőtt is itt voltunk), de majd csak az Unió sikere vagy éppen kudarca fogja eldönteni, hogy valóban olyan fényes volt-e az a májusi nap?! Filemon (ÉVID, 2006. augusztus 31.) 153
