Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)
Felvezető: "Irány a Várhegy!"
I I 1925-1938 Ünnepi főirány és helyszín: a Bazilika A trianoni döntés következtében a határszélre került, életadó vonzáskörzetének jelentős részét elveszítő, gyengén fejlett iparral és gazdasággal rendelkező városnak - újragondolva a fejlődés lehetőségeit - hamar fel kellett ismernie az idegenforgalom fontosságát. Ugyanakkor szembe kellett néznie a hatalmas lemaradással, amely a „lenti" Esztergom anyagi kultúrájában, a modern urbanizácó hétköznapi feltételeiben mutatkozott. Az egyszerre szép és „összkomfortos" környezetben, amely fontos az itt lakóknak is, de egyenesen nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a nevezetességekre, rendezvényekre kíváncsi idegenek tartósabban itt maradjanak (közlekedés, közművek, szálláshelyek stb.). A város - mint turisztikai árucikk - „kelendőségének” növelését és piaci értékesítését [divatos szóval: marketingjét) tudatosan a 20-as évek közepétől kezdik el. Ez olyan összetett és tőkeigényes feladatsort jelent, amelynek teljesítése természetesen csak állami irányítással és költségvállalással, szakmai felügyelettel és regionális együttműködéssel (Országos Idegenforgalmi Tanács, Pilis - Vértes Szövetség, stb.), valamint a városvezetés aktív „menedzseri" tevékenységévei volt lehetséges. Az immár nemcsak a helyi sajtóban, hanem a képviselőtestületben is megfogalmazott fejlesztési elképzelések egyik leghatározottabb iránya a 28 °C-os vizet adó források hasznosítása volt, ami Esztergomot a főváros nyaralóhelyévé tehetné. (Ehhez a korabeli igényeknek magas színvonalon megfelelő strandfürdő ekkorra már megépült.) A városias infrastruktúra nagy hiányainak felszámolásához, a kellemes időtöltés kínálatának bővítéséhez egy nagyobb összegű és kedvezményes kormányzati kölcsönből láttak hozzá. Elkezdődött a vízvezeték építése, a Szigeten megépült az Esztergomi Hajósegylet csónakháza. A Sétahelyszépítő Egyesület a „Virágos Esztergom” program megvalósításán buzgólkodott, a Turista Egyesület rendezte a városkörnyéki tu- ristautakat, megindították a vonatokhoz csatlakozó helyi buszjáratot. 1938 tavaszán megépítették a végleges utat a Bazilika és a Prímási palota - a nyári ünnepi rendezvények két legfőbb helyszíne - között. Jelentős szervezeti fejlesztést is végrehajtottak: a képviselőtestület 1926-ban az Esztergomi Idegenforgalmi és Hirdetési Iroda létrehozásáról, 1927-ben a város Idegenforgalmi Bizottságának megalakításáról hozott határozatot. (Ugyanebben az évben elfogadott egy idegenforgalmi szabályrendeletet is.) Mindezek segítségével igyekeztek megszervezni és javítani a befogadó turizmus helyi alapszolgáltatásait, megteremteni a város kulturális arculatát, hatásosabbá tenni a propagandáját, összehangolni a rendezvények tervezését és szervezését. 12
