Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)

Az elmúlt 25 év

VÄRWinilAZ

ESZTERtJOIrtl

VfiRSZlriHflZ

BALLADA A SENKI FIÁRÓL

NAGY BANDO ANDRAS tó NAGY NATALIA ESTJE

(ORJKENYtó TÍMAK

Minakkoi kul'irila* 8»p

M.HUnoKidu «i—

X.I.. HAROMCABASOS OPERA

>l. 41 E-ifc.^.. vhw.a.4. . IV >«4u, itu i;

Spiaral kuimnkn up

4 K.......1.1- ShAí.---Ly,.

EXm¥hÍ»ÍaF

Vm

|ipu kubvrili« upok

U.VU H1V-TÍF?tó KERESZT

• (L— . -S —) i y , Si.J—. 4uJm

j-i flaiX'kl' ’uÍl^ajríley néxje

■ Vi <• QHtl . S. iJy-i Äiukfc '"Hl'ßMi,

w#nib tS. tiflftuf* .«rf A J

UjI—. BANK BAN

,r„ 1 Kric^.- M^rru < V <J.t< -lvk.4 •

MAGYAR MuSSí A ÖRÖKSÉGÉ SZENT KINGA GYŰRŰIÉ

Dr. Latorcai János országgyűlési képviselőnk beszédével MEGNYITOTTA KAPUIT A VÁRSZÍNHÁZ

Azelmúlt hétvégén két produkcióval is kedveskedett a színházkedvelő közönségnek az Esztergomi Várszínház. Június 29-én, pénteken este évadnyitó előadásként Illés Lajos: Magyar ének (Cantus Hungaricus) című művét mutatták be a Bazilika délkeleti oldalán lévő nagyszínpadon, míg másnap, szombaton a G.Ö R.Cs. rántotta össze a kisszínpad nézőterét zsúfolásig megtöltő nézők ncvetőizmait.

A pénteki nyitóelőadás előtt Horváth Béla, a Vármúzeum igazgatója, mint házigazda és Horányi László, a Várszínház művészeti vezetője köszöntötték a közönséget, majd dr. latorcai János országgyűlési képviselő nyitotta meg hivatalosan a 2001-es várszínházi évadot. (Ünnepi megnyitójának teljes szövegét külön közöljük.)

A népszerű Illés együttes névadójának pénteken bemutatott zeneműve tulajdonképpen egy három tételes dalgyűjtemény, mely egykori és kortárs magyar költők verseire íródott, s az önálló zenei darabok azt a központi gondolatot sugározzák, melyet a mű egésze is közvetít: a magyar nép évezredes sorskérdéseinek hitvallássá nemesedett történelmi, eszmei, lelki összefoglalását a hazáról, a népről, a küldetésről.

A magyar népzenei hagyományokon nyugvó, a magyar nép életérzését közvetítő, hol fájdalmasan szép, hol diadalmasan lüktető zene a szívünkbe markolt, borzongatóan szép és felemelő volt. „Ha már fáj a sorsom, nagyon szépen fájjon!" - énekelte Bartus Patricia és a kórus, és valóban nagyon szépen fájt. De az örökérvényű sorok hordoztak mának szóló üzenetet is. „ Megint beszélünk, csak beszélünk, a száj mozog, a kéz pihen " - tolmácsolta a naponta tapasztalt igazságot a három férfi szólista, Somogyi Szilárd, Nagy Feró és Balogh Márton őszinte átéléssel. „És el ne borítson a közöny, ez a szürke vízözön!" - figyelmeztettek aggódva. S a fináléban ki-ki megkapta a választ a miértjeire: „Mert a haza te magad vagy!"

A Magyar ének két éves, sikeres pályafutása és az itteni előadás is azt bizonyította, hogy a közönség érzékeny nemcsak a közérthető zenére, a színpadi látványra, de a mű eszmeiségére is. A siker egyaránt köszönhető a kiváló énekeseknek - akik közül egyedül a mezzoszoprán női szólista hangja tűnt kissé erőtlennek, bár szépségével bőven kárpótolta a nézőket -, valamint a Duna Művészegyüttes táncosainak és az evangélikus ifjúsági kórusnak, akik együttesen nagyszerű élményben részesítették a többszáz fős közönséget. S végezetül dicséret a díszlet- és látványtervezőnek, Velekei J. Lajosnak, aki egyszerűségében is kiválót alkotott - de fogadjon el egy baráti tanácsot: legközelebb próbálja meg fekete oldaldrapériával takarni a színpadképhez egyáltalán nem illő, mégis tolakodóan elővillanó technikai berendezéseket.

A bemutató végén - Egressy Béni zenéje helyett Illés-féle dallamos megfogalmazásában - felhangzó Szózatot emelkedett hangulatban, lélekben valamennyien együtt énekeltük a szereplőkkel.

Szába

(ÉVID, 2001. július 5.)

116