Darvay Nagy Adrienne - Nagyfalusi Tibor: A 25 éves Esztergomi Várszínház (Esztergom, 2013)

Az elmúlt 25 év

CTlz Cjszíeraomi T)éurszin£dz és a SzéJ(esfe£érvdri lJörösrnar/y cSz/nÁéz Áözösprocfu&ciéja

ÉVADNYITÓ ELŐADÁS

ÖsBemutató Kiss Anna:

Felgördült a függöny a Várszínházban

Feledhető kezdet...

Június 25-én este újból megnyitotta kapuit a Várszínház. A nézőtér mintegy háromnegyed részben megtelt, és a házigazda, Horváth Béla üdvözlő szavai, valamint Pomogáts Béla írószövetségi elnök megnyitó beszéde után kezdetét vehette az új színházi évad. Még az időjárás is kegyes volt az est résztvevőihez, Medárd atya, úgy tűnik, megelégelte az öntözést.

Sokak szerint ez volt a színházi est egyetlen fenntartás nélküli dicsérhető momentuma, merthogy Kiss Anna: Basarózsák című költői játéka alatta maradt az elvárásoknak. Mások szerint azért a darabnak is volt egy pozitívuma: a rövidsége.

Jómagam már a színdarab korábbi elolvasásakor kételkedtem e költői játék közönségsikerében. A színészekkel beszélgetve megtudtam, ők is komoly fenntartásokkal és kétségekkel készültek a bemutatóra. Egy költői képben felvillantani Balassa korának egy személyes mozzanatát - önmagában dicsérendő vállalkozás. A szöveg „veretes", a színészek - viszonylag -jók. Mégis óriási hiányérzetem van! Úgy vagyok ezzel, mint az ún. művészfilmekkel: azért mert egy alkotás művészileg igényes, még lehetne akár szórakoztató is!

A rendező munkatársa: MOLNÁR KATALIN Rendezá

HORVÁTH PÉTER

ösz/eryom és S zéíesfejdéroár városod önÁormónyzafa áí/aímeijdurdeietl miííenniumi

Már az előjátékkal (eszement rendezői öt- drámaíró pályázat fődíjas ciUtofása

let!) elvették a kedvem: két gyermek összesen

hatszor mondja el Balassa Katonaénekét, mialatt a harmadik személy némán olvas; közben a két srác papírhajókat csinál, amikkel már amúgy is tele van a színpad - az Isten tudja, miért, hiszen egy kiégett épület udvarán vagyunk. Aztán a háttérben, fent, aranyszínben ragyogó gályán megjelenik egy reneszánsz festő és modellje: egy kb. 120 kilós madonna, csaknem meztelenül. A festő fest, az amazon elterül és lantozik. (Hogy hogyan bírta ki a később előtörő szúnyogokat csapkodás nélkül, az számomra örök talány marad!)

S míg lent a romok közt folyik a cselekmény, ott fent a - Nyugat pompáját szimbolizáló - háttérben végig irritál minket a dús idomú hölgy látványa. [...]

105