Bárdos István: Huszonöt éves az Esztergomi Művészek Céhe (Esztergom, 2016)
Az aktív Céh tagok életrajza
MILTÉNYI Tibor: Három nemzedék. Szellemkép, 1997. 2-3. sz. KAKUK Tamás: Kék templom. Új Forrás, 2014. február, http://ujforras.hu/kek-templom/ Albumok, katalógusok: KAPOSI Endre: LXX 2009. (szerk.: Bárdos István). [Esztergom, 2009] a művész magánkiadása, 28 p. WEHNER Tibor: Kaposi Endre, (szerk.: Virág Jenő) Tatabánya, 2016, Kernstok Károly Művészeti Alapítvány, 187 p. kókay Krisztina (Esztergom, 1943) textilművész, grafikus Telefon: +36-1 375-3985, +36-30 2699401 E-mail: kokayk943@gmail.com „Kókay Krisztina grafikáit ugyanaz a páraszerű lehelet-finomság jellemzi, mint textiljeit. Ezek is szőttes-grafikák, megszőtt grafitceruza rajzok. A lényeg és az eredet mindenképpen az apró vonalszálkákból, vonal-pálcikákból felépített rajz, melynek teljes szépségét sem a szövés, sem a fotó, sem a grafikai sokszorosítás nem képes visszaadni. Csak az eredeti rajz. A hihetetlenül megmunkált rajzolt felület szépségének titka az, hogy a milliószámra egymás mellé húzott vonalkák között fátyolos káprázat vibrál. Hogy ez a mikroszkopikus vastagságú grafit- vagy tusréteg árnyéka, vagy a szemünk, esetleg az idegeink képzelik oda, nem lehet tudni. Ott van. De az biztos: azért jön létre, mert a vonalkák pontosan a szükséges - és sohasem egyforma - távolságban vannak egymástól. A Kókay-rajzokat nem csak sokszorosítani, nagyítani se lehet. Pedig kívánná a néző, orrát az üveghez szorítva, hogy lássa a titkot, az egyes vonalkát. De, ha felnagyítjuk, vagy nagyítóval nézzük, oda a varázslat. Nézni kell hát, egyszerre az egész rajzot megfelelő távolságból, mert a felület szépségén kívül a kompozíció ritmusának, gereblyézett hullámzásának további esztétikai és gondolati tartalma van. Minden lap gondosan megtervezettnek látszik. Az üres s a telirajzolt foltok aránya, formája tökéletes. Pedig szó sincs tervezésről, tudatos komponálásról. Ahogy a sűrűn sorakozó vonalkák távolsága nincs kimérve, úgy a rajz sincs megtervezve, így rajzolni csak teljesen ellazult, fél-öntudatlan állapotban lehet. Ahogy a kisgyerekek rajzolnak. Csak, ha az értelem szunnyad vagy kikapcsol, s átengedi magát a kéznek, a kéz pedig rábízza magát az ösztönre és a lélekre, és a már ösztönné vált élettapasztalatra, régi tudásra, esztétikai műveltségre. Egyik vonal kívánja a másikat. A vonalkázás szépség irányított ritmusa, a már kialakult felület adja meg a további vonalkák irányát. És szól a művésznek, hogy mikor hagyja abba a munkát. Sokszor érthetetlenül, de éppen a megfelelő ponton. Csak ihletetten lehet így rajzolni. Ihlet és szorgalom: ez Kókay Krisztina művészetének a kulcsa, a többi titok." (Somogyi Győző: Kókay Krisztina, katalógus, 2003.) „[Kókay Krisztinánál] a miniátori türelemmel festett-rajzóit vonal a grafika és a textil esetében is az én kozmoszát jelölő erkölcsi háttérrel bír-, amelyekben a személyesség hitele nem attól függ, hogy lírai lengedezésű magán dolgok vagy közösségi irányultságú, történelmi és egyéb témák kapnak-e képi megformálást." (Szakolczay Lajos: Lélekkazetták Kókay Krisztina művészetéről. Hitel, 2012. máj. 95-97 p.) Tanulmányai: 1961: Képző- és Iparművészeti Gimnázium; 1963-1967: Magyar Iparművészeti Főiskola; 1981-1982: Velem, Alkotóműhely Mesterei: Göllner Miklós, Vén Emil, Modok Mária Tagságai: 1968-1974: Esztergomi Fiatal Művészek Sigillum Csoportja (alapító tag); 1967: Művészeti Alap; 1987: Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége (vezetőségi tag); 1991: EMC (alapító tag); 1991: KÁT (alapító tag, kurátor); 1993: Zsennyei Textilművészeti Alkotóműhely (vezető); 1996: MKE (alapító 78
