Bárdos István: Huszonöt éves az Esztergomi Művészek Céhe (Esztergom, 2016)
Köszöntő
„Mostoha időkben, a nyakunkba szakadt szabadság egyre drágább súlyával terhelten minden alkotó és alkotni képes emberre a helytállás és a fokozott felelősség kötelme hárul. Állami támogatások nélkül is, minden alkotóművésznek látható módon munkájával kell bizonyítani jelenlétét és hűségét városa iránt, mely mindeddig - és e pillanatokban mindegy, hogy mekkora - helyet, otthont és élményt adó teret nyújtott a benne élő művészeknek. Ezt ismerte fel a céhbe tömörült művészek esztergomi csoportja..." (Idézet Mucsi András elnök megnyitószövegéből a Céh bemutatkozó kiállításán) KÖSZÖNTŐ E kötet lapjain Esztergom újabb kori képzőművészet-történetébe ágyazva tekintheti át az érdeklődő olvasó az Esztergomi Művészek Céhének negyedszázados történetét. Ez a tárgyalási mód már csak azért is szükségszerű, sőt magától értetődő megoldásnak bizonyult, mert a Céh alapítói már az alapítást megelőző években, sőt évtizedekben is aktív részesei és alakítói voltak Esztergom és vonzáskörzete művészeti közéletének. Amikor 1991-ben megalakult a Céh, az alapító tagok közül bizonyára senki sem gondolkozott azon, hogy hány évig is működik majd ez az egyesület- Örültünk, mert úgy éreztük, hogy valami fontos dolgot műveltünk, hogy magunknak és a városnak egyaránt hasznos döntést hoztunk. Huszonöt év távlatából is jól emlékszem arra az ünnepi hangulatra, ami első bemutatkozó kiállításunk megnyitóját jellemezte. Ma is előttem van a tárlatot megnyitó első alapító elnökünk, Mucsi András művészettörténész filigrán alakja, aki erre az alkalomra sötétkék bársonyzakót öltött magára és csokornyakkendőt kötött, ezzel is jelezvén azt, hogy az esemény számára is kiemelkedő jelentőséggel bír. Aztán persze csakhamar kiderült, hogy nem mindenki gondolta ezt így. Az indulás lelkes időszakát csakhamar felváltotta az egyre romló működési feltételekhez való igazodás kényszere, a mellőzöttség keserű érzése- De talpon maradtunk, és most - negyed század elmúltával - ismét ünnepelhetünk. Ünnepelhetünk, mert teljesítettük az alapítás idején megfogalmazott céljainkat és vállalt feladatainkat Privát támogatóinknak köszönhetően a sanyarú körülmények közepette is évről-évre megrendeztük „idegenbeli" és „hazai" tárlatainkat, s - bár ezt senki sem kérte tőlünk - erőnkhöz mérten részt vállaltunk a város szellemi értékeinek védelmében és gyarapításában. Az elmúlt huszonöt év alatt persze maga a művészet, és annak a társadalomban betöltött szerepe is sokat változott, s - bár ez korántsem könnyű - igyekeztünk alkalmazkodni az új kihívásokhoz. Figyelemmel kísérjük a fiatal generáció újszerű, sokszor meglepő művészi megnyilatkozásait, és az évek múlásával egyre inkább lazultak a Céhen belüli műfaji korlátok. Ma már tagjaink bátran vállalkoznak arra, hogy eredeti szakmai „besorolásukból" kilépve többféle technikában és kifejezési módban is megszólalnak- Talán ennek is köszönhető az, hogy tárlataink az évek során Esztergom kulturális életének egyre fontosabb eseményeivé váltakMegköszönve minden támogatónk önzetlen segítségét, a leköszönő vezetőség abban a reményben adja át helyét a fiatalabbaknak, hogy 2017-től már egy könnyebb és legalább ennyire eredményes negyedszázad vár az Esztergomi Művészek CéhéreEsztergom, 2016. november Kaposi Endre elnök 3
