Turányi Sándor (szerk.): 15 éves az Esztergomi Művészek Céhe (Esztergom, 2006)
Az egyesület létrehozóit az a cél vezérelte, hogy a város által addig szervezett, de a rendszerváltozás után megszűnt tárlatok helyett renszeres bemutatkozási lehetőséget biztosítson az Esztergomhoz kötődő, ám nem feltétlenül itt dolgozó képző-, fotó-, ipar- és restaurátor művészek számára. Fennállásának 15 éve alatt a Céh igyekezett is teljesíteni vállalt kötelezettségét, olykor kevéssé kedvező körülmények között. Évente legalább egy közös tárlattal Esztergom művészetkedvelő közönsége elé lépnek tagjai, de közülük választják ki a várost népszerűsítő, reprezentáló művészeket is külföldi “vendégszereplés” esetén. Kiállításaikat itthon szintén a kulturális élet rangos eseményeként tartják számon. A mű v e1ő d é s i ház (kor áh b an szabadidőközpont) támogatásával önálló galériát működtet az egyesület, ahol folyamatosan látható a tagok egy-egy alkotása. Közös kiállítással ezenkívül Tatán, Ácson, Székesfehérváron, Visegrádon, Szentendrén, Győrben és Budapesten szerepeltek, a határon túl pedig Rév-Komáromban, Espoo-ban, Párkányban, Szófiában. Az alkotókor fennállásának jubileumán kiadott almbumban a sokféle művészt egybefogó közösség színes, heterogén arculata ragadhatja meg leginkább az olvasót. Kívánjuk, hogy a kiállításokon élőben, gyümölcsöző találkozások során bontakozhasson ki ez a benyomás! Hisszük, hogy Esztergom szegényebb lenne a Céh nélkül, de egyúttal reméljük azt is, hogy a fiatalokkal kibővült, megújult alkotókör számára lesz több, nagyobb lehetőség a kibontakozásra. Erre nemcsak a múlt, de a jövő lelke is kötelezi, egyben bátorítja a művészeket. The aim of the founders of the Gild was to make a regular introduction possible in place of the exhibitions that were hardly organised by the city and then ceased to be exist after the change of regime in 1989 for those artists, photographers, industrial artists and picture restorers who were somehow connected to Esztergom but did not really work there. During its existence of fifteen years the Gild strove to fulfil the requirements even in unfavourable conditions sometimes. The members of the Gild organise an common exhibition for the public of Esztergom who are fond of art at least once year, the artist who popularizes and represents the city abroad is chosen out of them. Their exhibitions are known as significant event of the cultural life in this country as well. With the support of the community arts centre (being a leisure centre earlier) the Gild maintains an independent gallery where the works of the artists are being shown constantly. Besides, common exhibitions were held in Tata, Ács, Székesfehérvár, Visegrád, Szentendre, Győr and Budapest and beyond the frontier in North-Komárom, Espoo, Párkány, Szófia. Especially the vivid aspect of the community that holds several artists together can captivate the people reading the album published at the jubilee of the art society. We wish this impression to be unfolded on the occasions of the fruitful meetings at the exhibitions. We believe that Esztergom would suffer from the absence of the Gild but at the same time we hope that the refreshed art society extended by the youth will have more opportunity to develop. Not only the soul of the past but also that of the future oblige and encourage the artists to do so. Istvánffy Miklós 2
