Gurzó Norbert: Az Esztergomi Várszínház. Színjátszás Esztergomban (Esztergom, 2006)
város Brich-Pfeiffer: Szapáry Péter című darabjával Tóth Béla igazgató társulatának előadásában. A Magyar Színháztörténet II. kötetében találunk utalást arra vonatkozóan, hogy ebben az évben Aradi Gerő és társulata jött volna a városba előadásokat tartani. „Az 1883-as „esztergomi eset”, Tóth Béla és Aradi Gerő színigazgatók Esztergomért vívott csatája... A történet több változatban teijedt el, de lényege a város és az igazgatók részéről megnyilvánuló „túlbiztosítás” volt. A Szülészeti Közlöny 1883. július 29-i száma következőképpen írt az ügyről: Esztergom 1883. július 1-jétől Aradi Gerő állomáshelye lett volna. Aradi ötvennégy taggal, saját zenekarral indult tavasz végén Szegedről Pécsre. Szolnokon azonban júniusban nagy sikere volt, és július elején - Esztergom helyett - ,rájátszott” még hat napot. Ha visszautasítja a szolnokiak vendégszeretetét esetleg évekig nem keres semmit abban a városban. A Vácott harmincnégy tagú középtársulatával játszó Tóth Béla azonnal kérte az esztergomi engedélyt amelyet a város meg is adott. Közben Aradi is elindult Szolnokról, fellebbezett, és másodfokon a megyei hatóság megadta számára a játékengedélyt. Az esztergomi sajtó által ismertetett változat szerint - Pifkó Péter közli Esztergom színjátszásáról szóló, kéziratban maradt tanulmányában - Tóth Béla még tavasszal kérte és meg is kapta az engedélyt, hogy július első heteiben, a városban játszhasson. Esztergom városa azonban - talán korábbi rossz tapasztalatai miatt - arra az esetre, ha Tóth társulata mégsem érkezne meg, a közben jelentkező Aradi Gerőnek is engedélyt adott, ugyancsak július 1-jétől. Az ügy akkor vált igazán bonyolulttá, amikor egyik társulat sem jelent meg a kitűzött időre. Aradi, mint tudjuk, Szolnokon maradt; arról, hogy Tóth miért nem ment át Vácról, nincs tudomásunk. Mindenesetre mégis ő volt a gyorsabb, mert amikor kiderült, hogy Aradi Gerő nem játszik Esztergomban, azonnal jelentkezett. Esztergom erre visszavonta Aradi engedélyét, és Tóthnak adta. ” Mindezt fontosnak tartottam megemlíteni 28 28 Magyar Színháztörténet II. kötet (247-248 old.) 18
