Simon Tibor: A Bottyán János Gép-és Műszeripari Technikum története 1950-1972 (Esztergom, 2016)
IV. A névadás története
Különösen szerencsés volt az is, hogy személye beleillett abba az eszmei-politikai koncepcióba, amely az 50-es, 60-as évek oktató-nevelő munkáját meghatározta, így személyiségét tisztelni, ernlé két ápolni, a tanulóifjúság elé példaképként állítani mindvégig konfliktusok nélkül lehetett. Az iskola az új nevét folyamatosan szokta meg, hagyományrendszerét folyamatosan építette ki. Ez az időszak az, amikor az új intézménynek el kellett fogadtatnia magát a várossal, a közelebbi és a távolabbi régiókkal, meg kellett keresnie a helyét a város hagyományos iskolái között, kapcsolatait az egyre szélesedő ipari struktúrában, meg kellett teremtenie belső rendjét, szervezetét, belső közösségeit, írott és íratlan hagyományrendszerét. E vonatkozásban különösen is fontos szerepet kaptak az évfordulók. A hagyományrendszer kiépítésében jelentős szerepe volt az oktató-nevelő munka folyamatában (az elsős osztályaink bevezető helytörténeti óráin névadónk életének és tevékenységének a bemutatása, az első pozitív élmények kialakítása) tudatosított Bottyán-képnek, a kiállításokkal, versenyekkel, vetélkedőkkel összekötött megemlékezéseknek és a tanórákon kívüli közös rendezvényeknek, elsősorban a 60-as, 70-es évek kiemelkedő iskolai sportsikereinek (mibor is egyre gyakrabban zúgott fel a „Bottyán, Bottyán” kollektív biztatás), a megyei szinten is kiemelkedően dolgozó ifjúsági klub (neve szintén Bottyán volt) öntevékeny, közösségfejlesztő programjainak és az egyre gyakoribb tanulmányi és kulturális sikereknek az országos, a megyei és a KGM iskolák és kollégiumok közötti versenyeken, vetélkedőkön. Ahogy folyamatosan lépdelt előre az iskola a KGM iskolák rangsorában, ahogy nőtt a létszáma, a híre és tekintélye, úgy erősödött a tanulóifjúság kötődése, identitástudata is. Nem meghatározó, ám létező tényezőként említhető még az is, hogy az iskolánk jellegével, felügyeleti kötődésével, anyagi lehetőségeivel (üzemek, gyárak támogatása) kivált az esztergomi középiskolák sorából, s önálló kollégiumával együtt (mely szintén a Bottyán nevet viselte) zárt egységet alkotott, mely feltétlenül erősítette az együvé tartozás érzetét. A 60-as évek közepétől elmondható, hogy az iskola egy élő, tudatosan ápolt hagyományrendszerrel rendelkezett, melynek részei voltak a fentieken túl az emeleti lépcsőpihenőben elhelyezett állandó Bottyán-kiállítás, az iskolai mellszobor egyre fényesedő, markáns orra, s a kötetlen diáknapok, mikor is a hatalmat egy napra átvevő diákság nem igazgatót, nem királyt, 23
