Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)

Csobánka

BERDA JÓZSEF:

Csobánka

Mint a völgyből fólzengő szelíd harangszó, ágy cseng a neved: Csobánka.

Pilisvörösvár felé menet pillantottam meg, szegény halandó, a tündén völgyet, melyben úgy fekszel éppen, mint mély bölcsőben a mosolygó kisded, s egyre ámultam a szemet-vidító panorámán ... Akár az izzó réz, oly vörös volt, oly pazarul csillogott a lebukó nap fényében az Oszoly, a Kiskevély s háttérben a nyakas Csikóvár! — Egész napon át csak sziklás és erdős hegyeid között barangoltam, élvezvén az éles levegőt, mint az elszánt turista, tiroli nadrágban, meztelen térddel, hogy legyen mit pirosra csókolnia rajtam a duhaj szeleknek.

S ez istennel teli bolyongások közepette arra gondoltam sajgó fájdalommal: be boldog volnék, ha itt élhetnék, mint vidám remete s végül itt halnék meg, s a domboldali öreg temetőben fejfa jelezné: milyen derűvel áldott teremtés volt, míg e tájban furdött teste és lelke az alant aluvónak.

SÍ