Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)

Jászberény

Jászberény

a Jászfóld búcsújáró helye (D térkép)

Jászberény, a Jászság és az egykor kiváltságos Jászkun Kerület székhelye, ma Jász-Nagykun-Szolnok megyében, az Egri főegyházmegyében fekszik.

A jászok közti térítőakciójuk befejezése után, az 1460-as években kezdték el építeni rendházukat a ferences atyák, s 1472-ben birtokba is vették. Templomukat Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. Nohaaváros 1566-ban török uralom alá került, a barátok csak a tizenötéves háború során, 1594-ben hagyták el Jászberényt. Templomuk és kolostoruk a Zagyva partján a török vár fontos része lett. A török katonaság 1690-ben vonult ki végleg Jászberényből. Ezután a várost - a Jászság egész területéhez hasonlóan - eladták, szabad lakói jobbággyá váltak. Sorsukba azonban nem nyugodtak bele, és elérték, hogy a XVIII. században a saját pénzükön megválthatták szabadságukat. Ez volt az ún. redempció, amely új irányt szabott a város fejlődésének.

Még a török volt az úr a városban, amikor a visszatért barátok (1661) fokozatosan helyreállították templomukat, rendházukat. 1700-ban már elkészült a Szent Ferenc- és a Szent Antal-oltár, 1710-ben pedig a Szűzanya- és a Jézus Neve-főoltár. A barokk templom titulusa tehát a Jézus Neve lett, a középkori patrociniu- mot a Mária-oltár őrizte meg. A kolostor újjáépítése a XVIII. század közepére fejeződött be.

A porciunkulai búcsú kezdetére vonatkozóan nem áll pontos adat rendelkezésünkre, de bizonyára nagyon régi, hiszen a ferencesek kiváltságával függ össze. Azt tudjuk, hogy 1831-ben, a kolerajárvány idején szigorú egészségügyi zárlattal akadályozták meg a környékbeliek zarándoklatát, nehogy behurcolják a betegséget.

83