Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)
Csicsó
Csicsó búcsújáró hely a Segítő Mária tiszteletére (C térkép) Csicsó puszta a Kapos folyó völgyében, a Szakály és a Hőgyész közti szőlőhegy oldalában van. Tolna megyéhez és a Pécsi egyházmegyéhez tartozik. Csicsó a hagyomány szerint már a török hódoltság előtt is búcsújáró hely volt, amelynek szent kútját remeték őrizték. A XVIII. század elején a környékre németek telepedtek. Ok adtak a csodatevő forrásnak nevet (Bründl - kutacska). Az első remetét, Szabados Fülöp miskei zarándokot 1731-ből említik. O a forrás mellett kis cellát épített magának, kápolnával. A mai csicsói templomot 1745-ben Anton Mercy d’Agentean földbirtokos építtette a Szentháromság és a Segítő Szűz Mária tiszteletére. Ebben helyezték el a Segítő Szűz Mária (Mariahilf) kegyképének másolatát, amit a környékbeli németek hagyománya szerint még óhazájukból hoztak magukkal. A kép festőjéről sajnos nincsenek pontos adataink. Egy XVIII. század közepi feljegyzés szerint a magyar búcsúsok inkább a forráskút vizének, a németek pedig a Mária-képnek tulajdonítottak csodatevő hatást. Búcsús ünnepeiket is külön tartották. Az 1780-as években a csicsói remeteség megszűnt. Ettől kezdve a zarándokhelyet a hőgyészi plébánia látja el. A legenda szerint a XVIII. században a grófi konda egy Mária- képet vagy Mária-szobrot túrt ki a földből, amelynek helyén fakadt a forrás. Más változat szerint a disznók Szűz Mária jegygyűrűjét, illetőleg a forrásnál ma is látható kisméretű Fájdalmas Anya szobrot túrták ki. Ez a legenda az alapja az andocsiak csicsói fogadalmi búcsújárásának, amelynek százados ünnepére (1936) ajándékul magukkal 49
