Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)
Vasvár
Vasvár a Rózsafüzér Királynéja kegyhelye (B térkép) Vasvár, Vas megye névadó települése a Szombathelyi egyházmegyéhez tartozik. A mai község elődje egyike a Szent István által szervezett váris- pánságoknak. Az oklevelek először 1142-ben említik a Szűz Máriáról elnevezett plébániatemplomát. 1198-ban pedig, egy adásvételi szerződés határleírásakor már olvasunk Szentkútjáról (fons sacer). A XIII. század közepén telepedtek itt le a domonkos szerzetesek. Templomuk az 1490-es évektől egy vérző ostya csodáról lett híres, s kapott VI. Sándor pápától 1500. június 27-én búcsúkiváltságot. A XVI. század során a török csapatok betörései, hadjáratai Vasvárt is veszélyeztették. A későbbi Mária-tisztelet gyökerét a legendás hagyomány erre a korra vezeti vissza. A török betörés elől menekülő egyik szerzetes bement a templomba imádkozni és búcsút venni Máriától: „íme, elmegyek, ó Boldogságos Szűz!” „Vigyél engem is magaddal!” — válaszolta Mária. A szerzetes a szobrot a közeli erdő egyik odvas tölgyfájába rejtette. A visszatérő lakosok azonban nem találták meg. A kivágott tölgy helyén később bővizű forrás fakadt, amelynek víztükrében többször feltűnt a Mária-szobor. A forrás mellett remeték telepedtek le. Kápolna is épült itt, amelyet a Rózsafüzér Királynéjának tiszteletére szenteltek. A forrás vizétől egy vak ember visszanyerte a látását az 1700-as évek végén, s ez indította el a búcsújárások sorát. A domonkos rendházat és templomot a XVII. század második felében Széchenyi György kalocsai, majd később esztergomi érsek építette újjá és szentelte fel a Szent Kereszt felmagasztalása 166
