Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)

Szekszárd

művet a király leghitelesebb ábrázolásának tartják. Ennek eredetije a németországi Bautzenben látható, egy másik másolata pedig a budai várban.

A templom előtti téren áll Bálint Sándor néprajzprofesszor (1904—1980) szobra. A hitéhez és egyházához mindig hű tudós a szegedi népélet kutatója és legjobb ismerője volt. Itt született az Alsóvárosban, emléktáblával megjelölt szülőháza a közeli Pálfy utcában látható. Monográfiát írt a ferences templomról és a havi búcsúról. Alsóvárosról szóló könyvében csokorba gyűjtötte a ferences templomról és a búcsúról szóló írásokat: Telekjózsef, Dugonics András, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Tömörkény István, Juhász Gyula, Csanád Béla és Békés Gellért verseit, prózai írásait, és a helyi népénekeket. Itt nyugszik a közeli Alsóvárosi temetőben, családi sírban.

Szeged nagyváros, sok-sok látnivalóval. Ezek felsorolására nem vállaikozhatom. Egy zarándokút programjába mégis javaslom beiktatni a nagy szegedi árvíz emlékére épített Fogadalmi templomot, a mellette lévő Árpád-kori Dömötör-tornyot (melynek bejárata fölött látható a híres szegedi „kőbárány”, amely motívumként a város címerében él tovább), s a Szent György téren a felsővárosi minorita Szent Miklós-templomot.

A Szegeddel már egybeépült Tápé római katolikus Szent Mihály-temploma a XIII. századból való, falán XIV. századi freskótöredékek vannak. Tápén érdemes megnézni iß. Lele József néprajzi gyűjteményét (Vártó u. 4), a helyi vallásos élet gazdag tárgyi emlékeit. Még áll Juhász Gyula versben is megénekelt út menti keresztje, a Tápai Krisztus.

Szeged vasúton és közúton is jól megközelíthető.

Szálláshely és étkezési lehetőség a különböző igények szerint van a városban. A búcsú alkalmával vízvételi lehetőség van a kolostorban. A búcsúvásár sátrai között sok az étel- és italárus.