Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)
A magyar országi búcsújárás rövid története
A magyarországi búcsújárás rövid története Egy évezreddel ezelőtt, amikor a honfoglaló magyarok a Kárpát-medencében letelepedtek, tőlük nyugatra és délre már keresztény népek éltek. Hozzájuk igazodtunk, amikor Géza fejedelem, Szent István és nagy utódaik munkálkodásának köszönhetően a magyarság is belépett a keresztény európai népek sorába. A kereszténységnek a mai Dunántúl, az egykori római provincia, Pannonia területén már évszázados gyökerei voltak. A régészeti feltárások ennek sok emlékét megtalálták. Szent István király és utódai uralkodása alatt kiépült és megszilárdult a magyar egyházszervezet. A kereszténységre áttért magyar nép, a magyar egyház hazai kegyhelyek híján először a már élő európai búcsújáró gyakorlatba kapcsolódott be. Ennek célja az ezredforduló idején még elsősorban a Szentföld volt, Jézus földi életének színhelye. A jeruzsálemi zarándoklatoknak ekkor már sok évszázados múltja volt. Jöttek a zarándokok szárazon és vízen, vállalva a hosszú hónapokig tartó út minden veszélyét és költségét. Némelyikük úti beszámolója, ún. itinerári- uma is fennmaradt. Palesztinát a VII. századtól kezdve mohamedán népek támadták, majd el is foglalták (Jeruzsálem, 638). Ezért, és a népvándorlás eseményei miatt a szárazföldi utak lehetetlenné váltak. A Magyarországon is átvezető zarándokút megnyitása és biztosítása Szent István király érdeme. Az út hazai állomásai a következők voltak: Győr, Székesfehérvár, Tolna, Baranyavár, Valkóvár és Belgrád. Nincsenek pontos adataink ebből az időből, hogy honfitársaink közül hányán vállalták az út fáradalmait. De nem lehettek kevesen, hiszen zarándoklásuk segítésére Szent István király Konstantinápolyban és Jeruzsálemben zarándokházat építtetett. A magyar zarándokok védelmére 1160-ban II. Géza IS
