Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)
Máriapócs
Máriapócs a Könnyező Szűzanya kegyhelye (D térkép) Máriapócs a Nyírségben, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, és a Hajdúdorogi Bizánci Katolikus püspökségben fekszik. A középkori eredetű községet, amelynek „Pócs” neve a „Pál” személynév kicsinyítőképzős származéka, először a XIII. század végén említik az írásos források. A XIV. század közepétől a Bá- thori család ecsedi birtokához tartozott. A XVIII. században lett a Károlyi családé, a múlt század elején pedig a bazilita rend nyert itt nagyobb birtokokat. A XVII. század második felében az itt élő görög katolikus ruszinok kis fatemploma állt a mai templom helyén. Ebbe készíttette az Istenszülő képét Csibi László helybeli lakos, az ugyancsak helyi Papp István festővel. Ezzel teljesítette fogadalmát, amit a török fogságból való szabadulásakor tett. Ez a kép könnyezett 1696. november 4-től december 8-ig. Abban az időben katonák állomásoztak a faluban, magánházaknál elszállásolva. A falusiak mellett ők is szemtanúi voltak a könnye- zésnek. Az eset hírére megindult a tisztelők és kíváncsiak áradata a környékről, s megkezdődtek az egyházi vizsgálatok is. A könnyezés híre Bécsbe is eljutott. Eleonóra császárné biztatására I. Lipót császár a képet Bécsbe vitette. Máig ott tisztelik a Szent István-dóm jobb oldali első mellékoltárán. A csodás Mária-ikonjukat visszakövetelő pócsiak megnyugtatására Telekessy István egri püspök 1707-ben egy hasonló képet készíttetett. Ez 1715. augusztus 1-én, 2-án és 5-én ismét könnyeket hullatott. A kegykép számára és a felélénkülő búcsú járás szolgálatára 1731 és 1749 között felépült a mai kegytemplom és a Nagy Szent 109
