Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon (Budapest, 1990)

Márianosztra

\

ADY ENDRE:

A Pócsi Mária

Ma Máriától jönnek a szivek,

Ma Mária-kép minden durva lábnyom. Szívemben sír a pócsi Mária Egy őszies, emlékes délutánon.

„Óh, Mária” - mindig új-új csapat Énekel a poros, tar lőtt mezőkön,

Ezek hozzák magukkal a hitet S porfelhőben fölöttük ez a nő jön.

Óh, Mária, Pócson is lakozó Regina Vitae és maga az Élet,

Itt, Érmindszenten, útra készülőn,

Ma, csúf napomon, Veled hadd beszélek.

Egy idő óta megnőtt a szivem S a szép bűnöktől keservesen tiszta S most hirtelen csak Téged keres Egy szűzetlen és bűnös kálvinista.

Tegnap volt az oláh Mária-nap,

Tegnap temettem minden élet-rangot S ma jönnek meg a pócsi búcsusok S ma táncolnak a kicsi, móc harangok.

Hogy ki vagyok, ma kezdem sejteni: Rossz ébredő és sokat próbált fekvő,

Az Életnek rosszul nősült veje, Vallástalan és nőtlen, öreg vő.

106