Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
Az elmúlt 30 év
1998. NéPSZGRÖSéQ, SIKGRGK... A Várszínházban felgördült a függöny! (Esztergom és Vidéke, 1998. július 9.) DUNDO DUKÁTJAI Horváth Bélának, az Esztergomi Vármúzeum igazgatójának - mint házigazdának - köszöntője után dr. Könözsy László polgármester nyitotta meg immár hivatalosan az idei nyári színházi évadot, majd Tarján Tamás irodalomtörténész szólt néhány bevezető szót a „szakma” nevében. Aztán képzeletünkben felgördült a Várszínház varázsfüggönye, s máris Rómában találtuk magunkat. Megelevenedtek az ódon kőfalak: nemcsak előttünk, de mellettünk, mögöttünk s felettünk is zajlott Marin Drzic harsány komédiája, a Várszínház évadnyit előadása. Az alig ismert horvát szerző - afféle Vil- lon-i figura - könnyen emészthető, szabvány történetét az Esztergomi Várszínház és az Európai Reneszánsz Tisztelői közösen vitték színpadra Lengyel Ferenc rendezésében, akinek legfőbb érdeme, hogy nagyszerűen használta ki a helyszín adottságait. A színészek között nem találtunk nagy neveket, s nem láttunk kimagasló alakításokat sem - bár Magyar Attila és főleg Hajdú István jól használták ki a szerepük kínálta bolondozási lehetőségeket. A címszereplő Körtvélyessy Zsolt kissé mesterkéltnek tűnt, a női szereplők között egyedül Juhász Rózát éreztem hitelesnek. A nézők mindenesetre jól szórakoztak, a hosszantartó taps sem csupán udvarias gesztus volt. (Kár, hogy nem teltek meg a padsorok; a tavalyi évad tapasztalatai után az idei megnyitóra tolongó tömegre számítottak a szervezők, a díszvendégek számára három teljes sort is lefoglaltak, de városunk, a környék és a színházi élet „nagyjai” ezen az estén otthon maradtak.) A zsugori kalmárokat, szerelmes fiatalokat, furfangos szolgákat felvonultató reneszánsz darab nem hozott „felhőtlen” szórakozást: néhány cseppnyi „áldás” hullott is az égből, de ez sem a színészeket, sem a nézőket nem zavarta. Átvitt értelemben azonban igazán felhőtlen volt az est. Drzic nem ígért nagy dolgokat: „Kurta emberfeje nem veri a mester gerendát” - írja ajánlásában. A szervezők mégis jól választottak, amikor Dundo Marojé-t felvették - mégpedig nyitódarabként - az Esztergomi Nyár színházi palettájára. Szánthó Barna Dundo Maroje várja vendégeit (24 ÓRA, 1998. június 23.) ESZTERGOMI VÁRSZÍNHÁZ A LEGNÉPSZERŰBB SZABADTÉRI JÁTSZÚHELYEK KÖZÖTT Az idei évadnyitón fergeteges komédiával jelentkezik egy néhány éve működő színtársulat. Az Európai Reneszánsz Tisztelői nevet viselő csapat az elmúlt évben már bemutatkozott a királyvárosban - akkor óriási sikerrel. „El tudjátok-e gondolni, mennyi sok fáradtságot, mécsolajat, papírost és téntát pazaroltunk erre a komédiára?”
