Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
Az elmúlt 30 év
00 az újjáépített Budai toronyba drama- turgiailag is, jelképileg is jó megoldás. Az elgondolkodtató meglepetés, a kicsi csoda akkor következik be, amikor a mű lecsengő, záró dallamaira, az elhaló, beletörődő hangulatot sugárzó zenei monológra háromszor rábólint a bazilika órájának harangütése. Előfordult már itt, hogy a kis harang akaratlanul az előadás egyik főszereplője lett. Vagy három éve, a Független Színpad Rómeó és Júliája előadásán a két tragikus hős zene nélküli, jelzett táncát az óra kilenc plusz négy ütése, a sírboltjelenet végkifejletét - este tíz óra elérkezvén - tizennégy kísérte. Hideg csöndben ültünk, s döbbenetünk csak akkor lett nagyobb, amikor néhány hónap teltével az előadás Lőrinc barátjának, az újra magára talált tehetségnek, Kalocsai Miklósnak a hirtelen haláláról értesültünk. Itt tehát, alkalmanként, kis hétköznapi csodákban lehet részünk. Például legközelebb, pénteken, szellemidézés várható: Mácsai Pál meséli Örkény István hátborzongatóan vidám történeteit. Jöjjenek el! Rafael Balázs A magyar dráma otthona (24 ÓRA, 1996. augusztus 12.) NEMZETKÖZI SZÍNHÁZMŰVÉSZETI TALÁLKOZÓ ESZTERGOMBAN NEM VOLT JELEN, DE MEGSZÓLALT SÜTÓ ANDRÁS Sok színházbarát jelenlétében, telt ház előtt nyitotta meg Honti Mária államtitkár az esztergomi színházművészeti találkozót. A nyelv, a színház kultúrahordozó és - teremtő erejét méltatta. [...] Megszólalt ezen az estén Sütő András író is. Igaz, személyesen nem lehetett jelen, de Kincses Elemér, a darab rendezője szavait tolmácsolta: „Nagyon-nagyon sajnálja, hogy nem lehet itt, de halaszthatatlan ügyei otthon marasztották. Higgyék el neki, és ő nem hazudik, hogy sokkal jobban fáj Sütő Andrásnak az, hogy nem lehet itt, mint Önöknek az, hogy nem láthatják őt.” A jubiláló Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előadása méltó nyitánya volt a találkozónak. Sütő András művét tizennyolc esztendővel ezelőtt, 1978- ban mutatták be Budapesten, Marton Endre, és Kolozsvárott Harag György rendezésében. Aktualitása változatlan, „üzenete” ma is érvényes, világos. Káin nem testvérgyilkos, hanem a lázadó, „a világmindenség legelső felvetett fejű embere”, aki nem akarja elviselni, hogy kizárják az Edenből, hogy megfosztják emberi méltóságától. Az embert megsemmisíthető hatalom ellen lázadó hős volt akkor, s az maradt ma is. Az Edenből száműzött, a múlandósággal küszködő emberek harca ez a dráma, jajkiáltás három felvonásban. A székely művészek mély átéléssel tolmácsolták a dráma szépségeit ezen az ünnepi színházi esten. Gombkötő Gábor A Káin és Ábel című előadás
