Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

Az elmúlt 30 év

A szentek kútja

(Esztergom és Vidéke, 1995- július 6.)

„JOHN MILLINGTON SYNGE DRÁMÁJA AZ ESZTERGOMI VÁRSZÍNHÁZBAN

Június 30-án. a premieren és másnap is telt - sőt zsúfolt - ház előtt játszották az először 90 éve bemutatott darabot. A közönséget valószínűleg ugyanaz a kérdés érdekelte, ami a dráma íróját egészen bizonyosan foglalkoztatta: a szentek kútja valóban a szentek kútja? A fiatalon elhunyt ír szerző e késői művét a szomorú drámák között említik, bár véleményem szerint „evangéliumi” színű. Mégpedig a szó szoros, értelmében az, hiszen cselekményében, színhelyein „a vakok látnak, a bénák járnak, a némák megszólalnak”. A darab főhőse a társadalom perifériáján élő vak házaspár: Martin és Mary Dóul, akik az összetartozás érzésével, az emberekről és magukról egyaránt álmokat szőve, néhány pennyt koldulva tengetik életüket a faluszéli keresztúton. Ez számukra a fel- magasztalás útjává válik, amint egy szent segítségével visszanyerik látásukat.

Ettől kezdve döbben rá Martin Dóul, majd felesége is - akiknek drámai esz- mélését Rajhona Adám. illetve Venczel Vera meggyőző erővel ábrázolják -, hogy a látók élete semmivel sem boldogabb, mint a nem látóké mert szemüket-lelkü- ket elvakítja az önzés. így többnyire az érdekek sivatagában tévelyegnek, míg a vakokat belső éleslátásuk az illúziók szépre festett álomvilágával ajándékozza meg.

Ez a csoda sem tart „három napnál tovább”: mihelyt a megszentelt víz elpárolog. a darab hősei ismét szemük világát vesztik. A szent újból „működtetni” akarja könyörtelenül önző szeretetét, de a házaspár többé nem kér belőle. A látható világgal szemben vakságukat ítélik paradicsomnak: oda menekülnek vissza. A csodatévő „szentsége” leértékelődik,

Fotók:

Kecskeméti Kálmán [Magyar Honvéd 1995. agusztus 4.]