Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

"Hol Kelet és Nyugat összeér..."

226 o CO nevét viselő Szent Tamás-hegyen. Ráadá­sul Lukács esztergomi érsek, aki 1158-tól állott a magyar katolikus egyház élén, és csak két esztendővel élte túl Becketet, kortársához hasonló eszméket vallott és követett sziklaszilárdan, amikor példá­ul ő sem volt hajlandó megkoronázni az általa veszélyesnek érzett trónkövetelőt. S midőn a koronázást Mikó kalocsai érsek 1162 júliusában mégis elvégezte, az eszter­gomi érsek kiátkozta az új királyt. Ezért Bánfi Lukácsot börtönbe vetették. Thomas Becket - Shakespeare-hez hasonló színműíró tollára is érdemes - drámai jellemfejlődése viszont földi érte­lemben egyetemi társánál szerencsétle­nebb véget ért. Az összetett személyiségű, későbbi „Canterbury Szent Tamás”, aki egy legenda szerint Gilbert Becket nor­mann lovagnak egyenesen egy szaracén fejedelem lányától származó ha volt (bizo­nyos mai értelemben tehát „kisebbségi”), a legjobb iskolákba járt, és elég korán kapcsolatba került Theobald akkori can­terbury érsekkel is. 1157-ben II. Henrik király azonban kedves barátját Anglia korlátnokává nevezte ki. Becket korrek­ten végezte a feladatát, mindamellett elég pazarló, mondhatni hedonista „világi” éle­tet élt, fejedelmi udvart tartott, és nem vetette meg a legfényesebb dínomdánom- mal együtt járó, erősen „földi” élvezeteket sem. Ellenben Theobald halála után, 1162- ben - az érintett minden ellenkezése dacá­ra - a király érsekké és Anglia prímásává emelte Thomas Becketet, remélve, hogy a továbbiakban egyházi ügyekben is a vilá­gi uralkodó fennhatósága, kénye-kedve érvényesülhet majd. De csalódnia kellett: Isten legfőbb szolgálatában ugyanis a hajdani víg kedélyű, meglehetősen lezser aranyifjút mintha kicserélték volna! Tel­jesen megváltozott: díszes öltözetét durva csuhára váltotta, önmegtagadó szerzetesi életmódot folytatott, s a leghatározottab­ban - szó szerint az „élete árán” is - meg­védte Isten és az egyház érdekeit. A szép férfi-barátság tehát gyűlöletbe fordult, és II. Henrik végül 1170. december 29-én négy angol nemessel megölette a canter- buryi székesegyház egyik oltáránál csen­desen és alázatosan imádkozó egykori legkedvesebb pajtását, aki Isten hatalmát és a római katolikus egyház önállóságát feltétel nélkül előbbre valónak vallotta nem csupán a barátságnál, de az emberi életnél, beleértve a saját földi életét is. Becketet már halála után két évvel (Bánit Lu-kács esztergomi érsek elhuny­ténak évében) szentté avatták, és tisz­teletére a pápa évenként megtartandó ünnepet, továbbá minden félévszázadban jubileumi megemlékezést rendelt el. Ám a Canterburyi Szent Tamás törekvéseit leginkább szétromboló VIII. Henrik király (1491-1547), aki a római pápától elragadta az egyházi hatalmat, mert válását nem akarta szentesíteni, Angliában betiltot­ta ezt az ünnepet, sőt „ellensége” földi maradványait is elégettette. Épp ezért több mint négyszáz évvel később Lékai László bíboros (1910-1986) az 1538-ban Esztergomba került, és a Szent Tamás-hegyi kápolnában elhelye­zett szent ereklyék egy részét Canterbu­ry érsekségének adományozta. A magyar bíboros kezdeményezésére egyébként St. Thomas of Canterbury emlékére minden évben gyertyát gyújtanak Becket ereklyé­je előtt. (Lékai László bíboros, esztergomi érsek foglaltatta kereszt-ereklyetartóba Canterburyi Szent Tamás csontjának egy darabkáját is.) Mint már többször említettem, 1997- ben, Thomas Becket mártírhalálának évfordulóján rendezték meg azt az egy­házi világtalálkozót, amelynek keretében a beregszászi színészek bemutatták T. S. Eliot Gyilkosság a székesegyházban című drámai költeményét Esztergom­ban, Vas István fordításában. Az eredeti mű ősbemutatója egyébként 1935-ben a canterburyi székesegyházban volt. írója amerikai származású ugyan, de Angliába költözött és áttért az anglikán hitre. Ez is azt bizonyítja, hogy St. Thomas Becketet,

Next

/
Thumbnails
Contents