Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

Esztergomi várjátékok

Ha a Vár-játékokat hagyománnyá, a kitűnő adottságokból fakadó egyéni ízzel sajátságossá is kívánjuk tenni, akkor már most egy kicsit ki kell emelni a körülötte - előtte és utána - zajló sok egyéb rendezvényből. A várfalon elhangzó, s messzire zengő kürtszó ugyan stílusosan nyitotta meg az ünnepségsorozatot, de a közönség köréből sokan vártak volna szóban is kis beköszöntőt, hiszen ebben a megoldásban először került sor a várjátékok megrendezésére, s a sorozat végén legalább kürtszót jó lett volna újra hallani..

A megtalált helyes tartalom, s a hozzá kialakuló forma kényszerítőén követeli majd meg az egész program szerves egésszé formálását. Az egységes koncepció egységes műsorpolitikát igényel; s az idei jelek azt mutatták, megvan ehhez a szükséges erő, s a biztosíték is. Elsősorban azért, mert már az ez évi program is társadalmi összefogás eredménye volt. Ez a helyes alap bizonyosan csak szélesedni fog a jövőben, hiszen a város sok kihasználatlan energiával rendelkezik még. Az összefogás a tömegbázis kiszélesítését is jelenti, s nemcsak azoknak a tábora növekedik majd, akik a műsorok befogadói, hanem azoké is, akik szervezésének segítői lesznek és lehetnek. S ezek nem is kevesen vannak, csak fel kell keresni őket, kérni kell segítségüket, jó szándékukat, s bizonyára örömmel állítják a nemes cél szolgálatába erejüket, energiájukat.

Sikerrel és eredményesen fejeződtek be az esztergomi ünnepi napok. A szép siker tanulságaként hadd mondjuk ki még egyszer: a lehetőségek és erők nemcsak Esztergomban adottak, megtalálhatók másutt is a megyében. A körülmények ugyanilyen nagyszabású programra nem mindenütt megfelelőek - bár Tatán például ilyenre is lehetne gondolni de ez nem jelentheti azt, hogy a meglevő lehetőségek kihasználatlanok maradjanak, hasznos nevelő hatásukat elhanyagoljuk. Kutassuk hát fel őket, s ha rájuk bukkantunk, éljünk velük! Kovács Emil