Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
00 00 IVI ÍVJ CO er 2 o CD er eo o eo Nemzeti Színház, és ebből az alkalomból az ukrán állam támogatásával felújított nagyteremben bemutatták A szarvassá vált fiú - Kiáltás a titkok kapujában című nagysikerű előadásukat, amelyet a Gyulai Várszínházzal koprodukcióban vittek színre. A Juhász Ferenc-szöveget, ritmust, dallamot, mozgást, képet és rítust egybeölelő színpadi alkotás ama bizonyos Fiúról szól, aki elhagyja a szülői házat, a városba megy, és bárhogy is hívná vissza az otthon biztonságos melege, édesanyja gyengéd szeretete, tovább kell mennie a saját útján. Akármilyen bizonytalan is a kultúra koturnusokkal nehezített világában egyre feljebb törni. Gyönyörű és egyben félelmetes a magasba törő ember leképezése Vidnyánszky és társulatának elképzelésében: a zárójelenetben Trill Zsolt két-három méteres magasságban egyensúlyoz egy bizonytalan deszkapallón, amit csupán színésztársai tartanak és emelnek a magasba. A társulat és a vezető színész szempontjából egyaránt jelentéses ez a szimbólum: az összetartozás és a legteljesebb bizalomjelképe. Az Anyát ráadásként Törő- csik Mari játszotta, s Trill Zsolttal együtt főként bensőséges kettőseik nyújtottak különleges lelki élményt mindazoknak, akik megfelelő körülmények között láthatták a nagysikerű előadást. A következő évben [2004], Esztergomban azonban sem a nézőket, sem a színészeket nem kényeztette el a szerencse. Ez a helyi kritikából világosan kiderül a Bartók Béla Cantata profanájából is ismert történet eljátszása után: „Kétségtelen tény, hogy esős időben a cipő- talphoz kötözött vastag könyvkötege- ken (mint egyfajta koturnuson) járni, 15 fokos nyáresti hidegben vízbe merítkez- ni emberpróbáló feladat, de a színész 15 és 30 fokon is színész - ettől az, ami. (Megjegyzésként közöljük, hogy a pénteki hideg időben, Esztergomban a másik főszereplő, Törőcsik Mari meg is jegyezte: őrült az, aki ilyen időben színházba megy. Szombaton pedig Trill Zsolt az előadás első felében ínszalagszakadást szenvedett, de fájdalomcsillapítókkal, feldagadt lábbal is végigjátszotta szerepét. A fiatal beregszászi színész operációjára egy nappal később már a következő fellépésük helyszínén, Gyulán került sor.) A rossz időjárási körülmények között a két esztergomi előadás közönsége együttesen töltötte volna meg teljesen a nézőteret, s bár a hideg ellen csak pokrócokkal lehetett védekezni, a színházi tető hiánya az eső miatt most is érződött. [...] s a közönség figyelmét is megosztották.” (Istvánffy Miklós - Esztergom és Vidéke, 2004. július 8.) Kétségtelenül nagyrészt a körülmények befolyásolták az Esztergom és Vidéke kritikusának általános véleményét is az előadásról: „A teljes szöveg felhasználásához ragaszkodott a rendező (a vers szövegéből minden szó elhangzott), de nem mondott le ennek átformálásáról sem. A szürrealizmus és az abszurd jegyében egyes szövegrészek, szavak, szótagok megismételve gyakran más jelentést kaptak, és a groteszk játék hatását fokozták a ritka elidegenítő és aktualizáló kiszólások is. Juhász Ferenc verse előzetes ismeretének hiányában a néző a színpadi hatások áldozatává lett, mert ennek feldolgozhatatlan mennyisége zúdult rá - de a tudatos és felvértezett közönség számára sem feltétlenül érvényesült a jelenetek igen különböző jellege, a sokféle színpadi megoldás oka. A cselekményből különösen a szarvasok bemerítkezésének, az apa halála felidézésének jelenete és a zárójelenet emlékezetes - ez utóbbi esetében a kozmikus nagyságára ébredt fiú a nézők feje fölött a város (vagy a csillagok) fényétől szegélyezett ösvényen lépked tovább, a titkok kapuján túli messzeségbe. Valódi színházi, látványos és zeneileg is változatos produkciót láthatott A szarvassá vált fiú közönsége Esztergomban is,
