Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
évfordulóján a Tábornokok című történelmi dráma az aradi vértanúk közül három főtiszt életének utolsó éjszakájáról szólt. írója Varga Gábor, Nagyvárad közkedvelt személyisége, aki művében főként a szerb származású Damjanich „megkísérlésére” fókuszált, nem kevés analógiát mutatva fel a negyvennyolcas tábornokok, illetve az 1956-os forradalom után Romániába hurcolt Nagy Imre és társainak sorsa között. „A színhely az aradi vár. A dátum az 1849- október 5-éről 6-ára virradó éjszaka. Szereplők: a levert honvédsereg három tábornoka. A cselekmény: a főtisztek önmarcangoló, kételyekkel gyötört szembesülése a bukott forradalommal. A megalkuvás árán való megmenekülés helyett választott becsületnek a mártírhalálba vezető katarzisa. Mindez a görög drámák tömörségével és sorsszerűségével” - írja róla az Esztergom és Vidéke elragadtatott kritikusa, aki véleményét így zárja: „Varga Gábor, a darab szerzője műszaki értelmiségi, drámaíró és politikus, a nagy erdélyi polihisztorok méltó utódja. Hamis pátosztól és nacionalista ál-ro- mantikától mentes, hiteles levegőjű történelmi drámája, kortárs irodalmunk kiemelkedő alkotása. Meleg Vilmos rendezése és díszletei a maguk egyszerűségében is tökéletesek: egy félre húzott lánc - és a börtöncella a várparancsnok fogadószobájává változik. (De vajon olyan nagy a különbség a kettő között?...) A nagyváradi színház magyar társulata pedig fel tud nőni a történelmi és drámai pillanatok nagyságához. Igazi színház!” (Esztergom és Vidéke, 1999- szeptember 2.) Két évvel később [2001] a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának millenniumi előadását hívhatták meg Esztergomba, amelyet otthon 2000. október 15-én, a kőszínház felavatásának 100. évfordulóján mutattak be. A magyarországi Tóth-Máté Miklós Tűz és kereszt című drámája egyébként a nagyváradi magyar hivatásos színjátszás bicentená- riuma tiszteletére meghirdetett drámapályázat díjnyertes műve. Az ősbemutatót a szintén anyaországi Gáli László rendezte. Az abszolút főszereplő ezúttal is a korábban ismertetett előadás „Damjanicha”, Medgyesfalvy Sándor, csak most IV. László király jelmezében. A műsorfüzetben Tóth-Máté Miklóssal megjelent interjú szerint az író színészi múltjából is következik, hogy eddigi műveinek főhősei - legyen az regény, dráma vagy szatíra - egy tőről fakadnak: „a hit kérdése, a központi kérdése ennek a darabnak is, ez az, ami ebben a hősben is izgatott. Ami pedig az eredményt illeti: ez az én Kun Lászlóm, más szóval: én vagyok Kun László! Hívő embernek születtem, annak vallom magam, de bennem is ott a pogány. A mélységes kereszténység az, ami végső soron meghatározza az életemet, ezzel együtt mégis ki merem mondani - amint az a drámában is rendkívül élesen jelentkező kérdés - a pogány bennem is bennem van...” Az esztergomi nézők 2001. augusztus 10-én azonban végül mégsem tudhatták meg, hogy Kun László származása és neveltetése kettősségével, illetve a világi és egyházi oligarchával folytatott küzdelmének mi lett a végeredménye, mert az első felvonás tájékán lezúduló kiadós eső elmosta az előadás folytatását. A Várszínházban utoljára 2007 augusztusában mutatott be új kortárs drámát a nagyváradi Szigligeti Társulat. Ráadásul egy olyan különleges erdélyi magyar darabnak tapsolhatott az esztergomi közönség, amely - Fodor Zénó fordításában - „2001 legjobb román színműve” lett! Szerzője a marosvásárhelyi színész-ren- dező-drámaíró Kincses Elemér, akinek vásárhelyi Káin és Ábel rendezése jó egy évtizede Esztergomban is látható volt, és aki Váradon maga vitte színpadra saját darabjának ősbemutatóját. A csatorna című megrázó előadás témáját a kommunista diktatúra alatt
