Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
Az elmúlt 30 év
1995- ezeRéves évforduló Színházi levél a Dunakanyarból (Népszabadság, 1995- július 3-) A szentek kútja: Rajhona Adóm és Venczel Vera [fotó: Teknős Miklós] Az ír John Millington Synge gúnyosan misztikus; érzékenyen vaskos, huncutul patétikus színdarabja (A szentek kútja) két előadásban került színre Göncz Árpád fordításában, Cserje Zsuzsa előadóművész, dramaturg, kritikus és ingatlanügynök rendezésében. Synge század eleji színi ajánlata az Őze-címszerepelte Nyugati világ bajnoka kivételével elkerülte színpadjainkat. A katolikus ír nacionalizmus népiességét Tamási Áron bohóságai felől közelíthetnők. Igaz: Tamásit is csak dadogják, ha adják. A marosvásárhelyi Rajhona huncut tragikummal kitűnik a vak koldus szerepében. Könnyeden közlekedik ábrándok és savanyú szagú valóság között. Rémületes parókája alatt őszintén megélt fájdalmat, bölcseletté leszűrt búbánatot és jó humorú, éles nyelvű kínlódást cipel a tartalékcsapatból egészségesen föltámadó Venczel Vera. Az alkalmi játszókból verbuváltak naivan érdes előadásában beszélő szerepet kap az őszinte mosolyú Kiss Gábor, a csalfán szenteskedő helyi csodatévőt játszó Puskás Tivadar; valamint Dudás Mariann, Szandtner Zsófia, Bárkány Miklós. Egy néma öregasszony kendője alól előtűnik a régóta betegeskedő Berek Kati révült tekintete. Járása ingatag. Alig bír megállni bot nélkül. Arcjátékának kórusa végigkíséri az előadást. Mimikája véleményezi a cselekményt. A halálból visszatértek picinnyel beérésével bölcs fohászt zeng némajátéka. A játék végén görcsös bizakodással biztatást üzen a nézőtérnek. Berek fölléptetése a rendezés nagy talSát® [...] Molnár Gál Péter A dara L darab legnagyobb meglepetése a rendező Cserje Zsuzsa „találmánya” volt. Többször is feltűnt a darabban egy néma, rokkant öregasszony. Arca alig tűnt ki fekete kendője alól, nagy életfájdalmat tükröző tekintete azonban időnként elővillant, nem lehetett nem ügyelni rá. S amikor a színmű végén a vak házaspár elhagyja a falut, az öregasszony boldogan telepszik Martinék megüresedett alamizsna-ké- regető helyére. S ekkor, a darabvégén eltűnik a fájdalom az arcáról és elmosolyodik. Örömmel, boldog beteljesüléssel. E némajátékot a több éve betegeskedő Berek Katinak ajándékozta a rendező, s számunkra az egyébként is nagyszerű rendezéssel előadott színmű élvezete mellett az ő játéka külön ajándékot jelentett- Katona M. István (Magyar Honvéd, 1995■ augusztus 4.) * ff Berek Kati néma szerepben [Fotó Bőg el József cikkéből: Vasárnapi Hírek, 1995. július 9.; fotó: Teknős Miklós]
