Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
Az elmúlt 30 év
1993- „KGLL GQV HGLV. Várszínházi napló (Esztergom és Vidéke, 1993- július 8.) Eddig négy nyári este: mindegyiket az időjárás kegyes jóindulata fogadta. (Igaz, hogy 26-án kissé hűvösebben: didereghettek az ingujjasak, dicsérhették magukat a takaróval érkezett előrelátók. A lenge jelmezű ifjú táncosoknak is igencsak elkelt a forró tea.) Az ősi várfalak, az örök csillagok, meg a Bazilika óraütései alkotta változatlan „díszletben” négy bemutató, amely nyári színházunk műsortervének legfontosabb alapelvéról tanúskodik: a változatosságról. Idei évadunk az ifjúsági és a komédia jegyében indult: a megnyitó estéjén - június 19-én - egy világhírű modern francia abszurd (Dobó-színpad), 25-én a M.E.G. fiatal vándor-társulatának látványos, mozgalmas komédiázása, amely a középkori színház és a régi hazai vándorszínészet hagyományaiból teremtett eleven, virtuóz mai „theátrumot” a szekérből kialakított pódiumon. 26-én a tánc, július 2-án a zene múzsái találtak otthonra a Várhegyen. A Magyar Táncművészeti Főiskola és az Eszak-Karolinai (USA) Művészeti Egyetem növendékeinek 26-ai kétrészes műsorából különösen a magyar néptáncok hoztak - a hűvöskés időben is - forró sikert. A két főiskola - együttműködési szerződés keretében - ilyenkor turnéztatja közös vizsga-produkcióját Magyarországon, és egybehangzó „vallomásuk” szerint leginkább az esztergomi fellépést kedvelik. Idén harmadszor „táncgáláztak” várszínházunkban: így már „hagyományosnak” számítanak. A most először bemutatkozó M:E:G: Színház és Musica Historica Együttes sem utolsó sikerét aratta nálunk: nekik és méltán lehet majd „foglalt helyük” a következő évadok műsortervében. Július 2-án az öt ifjú irodalomtörténész- ből-zenészböl öt éve alakult együttes a 16-17. század magyar, cseh, német, török énekeivel és hangszeres zenéjével hirdette Zrínyi Miklós igéjét: „Fegyvert és bátor szívet!” Muzsikájuk a romos falakból újra egészet épített, megelevenítve a színhely „történelmi lelkét” A nyitóest teltházas „csúcsát” a következő három - érthetően - nem közelítette meg, de mindegyik igazi érdeklőket mozgósított: 100-150 főnyi valóban „hálás közönséget”. Legközelebb egy olyan színmű következik (július 9-én, 10-én: Szerelem...oh!), amelynek a történelmi falakhoz legfeljebb annyi köze van, hogy „storyja” - a szerelmi háromszögről - szintén ősréginek mondható. Ám a változatosság elvének nagyon is eleget tesz: bravúros bohózat, remek szórakozás, igazi nyáresti alkalom a könnyed kikapcsolódáshoz. Azért van, némi esztergomi vonatkozása is, idemutat a háromszög egyik csúcsa: Jónás Rita, az ifjú színművésznő városunkból való, a Dobó gimnáziumban érettségizett. (Nem is olyan régen...) Július 15-én és 16-án szintén harmadszor vendégszerepei nálunk a Független Színpad. (Rendezőjük: Ruszt József idén kapott Kossuth-díjat.) A kitűnő társulat „szomorú vígjátékot” hoz, amelynek történelmi meséje van és jelentős helye a magyar színháztörténetben. A barokk zenés vásári játék a német Haffner művéből készült és Magyarországon 200 éve, 1793-ban mutatták be először. E műfajban természetesen a „szomorúság” is kacagtató. (Olyanféleképpen, ahogy Csokonai Karnyóné-jában, amellyel
