Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

Az elmúlt 30 év

1992. MAQVARORSZÁQI PRGMICR

Színházi esték - Özvegy Karnyóné

(24 óra, 1992. július 6.)

BEMUTATÓ ELŐADÁS ESZTERGOMBAN

Csütörtökön este ismét telt ház volt az Esztergomi Várszínházban. A múzsák e nyári palotája most országos bemutató színhelye volt. Csokonai Vitéz Mihály „Özvegy Karnyóné” (eredeti címén: „Özvegy Karnyóné s két szeleburdi- ak) 1799-ben, csurgói diákjainak írt (és bemutatott) énekes bohózatát, legvidámabb drámáját vitte színre újabb feldolgozásában a budapesti Független Színpad. A vállalkozás két ismert névhez fűződik: Ruszt József rendezte az előadást és Nagy Feró szerezte a zenét.

A „Tempefői” után íródott, a magyar színjátszás megteremtésének bölcsőjében ringott vígjáték a bohózat ellenére rokonítható a Lilla-levelek rettegő soraival. Az 1799-es bemutató után 1911-ben volt a Vígszínházban az első modern előadás. A divatmajmolás, a férfi után való vénasszonyos sóvárgás (Csokonainál ez a vándormotívum több helyen visszatér, lásd még Dorottya), karikatúrája, paródiája a mű.

Rendezői telitalálat volt férfivel (talán, mert adott volt az önfeledten komédi- ázó színész, Kaszás Géza), játszatni az özvegy, ám legalább egy körömnyi férfire vágyó vénasszonyt. A bohózat kulcsfigurái az idegen módit (Csokonainál ez a parodizálni való céltábla is visszatér) majmoló, a vénasszony javaiért törekvő két világfi, „Tipp-topp” (Németh Gábor) és „Lipitlotty” (Bagó Bertalan) szele- burdiak csetlenek-botlanak a lottéria számok, a pesti és a párizsi női ruhák,

„Kuruzs” doktor fűzfarímei (Juhász Károly) és a kékharisnyába bújt tűzrőlpattant szolgáló (Fehér Juli) körül. Míg hazaérkezik a vélt halálából Karnyó, Solymosi Tibor, aki a tündérek és tün- dérfiak (Tallián Mariann, Becző Árpád, Horváth László) segítségével rendet csinált.

Csokonai ízes, archaikus nyelve szépen szólt Esztergomban. A rögtönözött, pantomimszerű elemek „jól ültek” a darabban. Nagy Feró most nem a tőle ismert popdalokkal tűzdelte meg a vígjátékot. Inkább éneklő beszédet, több hatásos, hangulatában 19. századi kórussal ajándékozott meg.

Cs. Nagy Lajos