Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

Az elmúlt 30 év

4. ) a gyilokjáró elejéről induló lépcsősor közvetlenül a játéktérre vezet; a másik végén lévő Belső-kaputorony mellől 3 lépcső visz le a nézőtér mögötti emelt szintre, ahonnan csak közvetve - a színház hátsó bejáratán kilépve, kisebb kerülővel a főbejáraton juthatunk vissza a nézőtér jobb oldalán levezető lépcsősorhoz.

5. ) a színpad bal oldali záró falában egy

rácsos vasajtóval zárható járás

6. ) ajátéktér hátsó kőfalában nyíló másik

(szintén ráccsal zárható járás]

7. ] Végére hagytuk a széles hátsó kaput,

amelyen át közvetlenül juthatunk a technikai helyiségbe, illetve a legkedvezőbb lehetőséghez, hogy a nagyobb, súlyosabb díszletelemeket a technikusok a színpadig szállíthassák. Ha játszó és közreműködő személyek választják - egyébként hozzájuk sokkal méltóbb - „művészbejárónak" ezt a kaput, akkor ugyanazt az utat követhetik, csak felfelé, amelyet a lehetőségként írtunk le.

A történelmi folytonosság nyomában járó képzelet, lám, rövid úton átléphetett 1990 máig fennálló - valóságába, amely viszont Esztergom színháztörténetében óriási haladást: ugrással is felérő nagy lépést jelent.

Rögzítsük hát az új hely(zet]et ahová város- és művészetbarát közönségként, egy évszázadnyi út során végre [f jeljutottunk: egész Esztergomot - tehát a lentit is - tekintve, ez a negyedik létesítmény, amely nyári színház céljára épült, a várhegy magaslatán pedig az első. Időben és térben mindent összevéve:

A legelső szabadtéri színház, amelyet véglegesnek épített-restaurált kőfalak kerítenek. (Ráadásul: „történelmiek".] Reméljük, az idők végezetéig...Mondhatnánk: „kőszínház", csak éppen tető nélkül.