Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
Folytatódnak a várjátékok
I vissza kellene jutni az emberi műveltség alapjáig.- Voltaképpen itt kezdődik az előadás.- Igen. Több évtizedes ostobaság, hogy a felnövekvő nemzedék előtt letagadták a Bibliát. Hiszen nem érthető meg nélküle a művészet. Gondoljunk Adyra, Dosztojevszkij, re vagy a képzőművészetek évszázadaira. Tehát vissza kell jutnunk az alapműhöz.- Egy ismert „játékkal” kezdődik a színjáték.- Aki nem tud leülni a székre, az állva marad. A végén egy ember marad csak,s neki kell eljátszania a megváltót. Természetes emberi tulajdonság, hogy senki sem akarja felvenni a keresztet. Aztán Jézus az igazáért küzd, s erről a bohócokat kell meggyőznie. A naiv embert. Ez a legnehezebb. Csak zárójelben mondom, hogy ez nem hittanóra, s nem is ez a dolga az előadásnak.- Voltaképpen ezután Jézus válik darab rendezőjévé. Ahogyan „darab” is rendezi őt. Először valamiféle . come- dia deli’ arte féle hang- ~ vétellel találkozunk. Aztán misztériumjátékkal. Nem válik ketté ez a dolog?- Vitatkozom magával, szerintem nem. Egységes az előadás szimbólummá szublimálódik az ügy. Vagyis a tréfának vége van, s el kell vállalni Golgotát. Egyébként irodalmi értelemben ez nem dráma. A Máté-evangélium idézeteire épül, csak húsz olyan mondat van, . amelyik más. A helyzetek, a szituációk érdekesek. Ezen túl a darabban felnő egy új nemzedék, aki hisz. Nem akarom ezt leszűkíteni a katolicizmusra. Nem is Képek a Godspell című előadásból. Illetve a darab főbb szereplői [fentről lefelé]: Szarvas József, Seress Zoltán és Cserna Antal I I 1i nini i
