Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
Folytatódnak a várjátékok
Az egyre növekvő pénzszűke is oka volt, hogy a nagyralátó tervektől a szervezőknek el kellett állniuk. Két évtizednyi várhegyi szünet után 1985-1986-ban így formálódott hivatalos szinten is határozottá, és határozattá az a szándék, hogy a városi tanács - hagyományokra építve, a hivatalos lehetőségeket és a spontán tenni akarás erőfeszítéseit összefogva létrehozza egy nem alkalomszerűen működő nyári színház feltételeit. 1986 kora tavaszán megalakult az Esztergomi Várszínház szervező bizottsága, melynek elnöke Simon Tibor tanácselnök-helyettes, tagjai: Horváth Béla múzeumigazgató, egyben leendő házigazda, Kuthy Levente az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda városi kirendeltségének vezetője, Sebő Józsefvárosi közművelődési felügyelő, Bartus László a Petőfi ÁMK igazgatóhelyettese és Kollár György festőművész lettek. Nem csupán egy-egy alkalmi produkciót terveztek, hanem évenként ismétlődő, folyamatos rendezvénysorozatot. Ugyanakkor azt is jól tudták, hogy nem vetélkedhetnek a több évtizedes múlttal rendelkező, országos hírű ünnepi játékok méreteivel, műsorpolitikájával. Alapvetően a város kulturális hagyományaira és „a hely szellemére" kívántak építeni: Esztergom és a várhegyi helyszín sajátos hangulatára, történelmi környezetére. Természetesen azzal számolniuk kellett, hogy a szűkös anyagi lehetőségekből nem telhet nagy költségű,, pazar kiállítású. Eszbengami Várszínház’86 Legenda a dicsőséges feltámadásról I níLs/.tériumjálók intcrmcdiuniokkal 198í>. június 12-én, 20.30 órakor * a Várhegyen, a lia/ilika mellett SQR= SZÉK' ÁR országosan ismert művészeket felvonultató produkciókra. Kezdetben mégis az Árpád-kort idéző királydrámákat, illetve Esztergom történelméhez kötődő műveket álmodták a palota udvarára [például Páskándi Géza, Szabó Magda, Sütő András műveit], Még az is felmerült, hogy a színház nemcsak befogad, hanem egyszer-egyszer meg is rendel bemutatókat, közös, netán saját finanszírozású produkcióként. Tárgyaltak is - mint az előzőek során láttuk - a Debreceni Csokonai Színházzal, azután több fővárosi teátrummal: azonban hamarosan be kellett látniuk, hogy a valóság számukra jóval szűkmarkúbban méri a lehetőségeket. Balra lent: a Legenda című előadás belépőjegye Jobbra lent: az előadás színlapja
