Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

Esztergomi várjátékok

széles, többszintes környéke van, han­gulatos kapuszorosa. Kisebb-nagyobb termei más-más hangulatot árasztanak. Szinte díszletül kínálják magukat. Intim hangulatai utolérhetetlenek. Részletesebb leírására az útikönyvek és a művészettör­téneti kiadványok helyett nem vállalko­zom, csak a lehetőséget kívántam röviden megmutatni. Ez önmagában nem ok arra, hogy vár­játékokat rendezzünk Esztergomban, de számos olyan tényező van, amely ezt a gondolatot mégis támogatja. ÚJ UTAKAT KERESNI A város Magyarország egyik leglá­togatottabb helye idegenforgalmilag. A legutolsó adatok szerint az országban az ötödik helyen áll. Az idegen* forga­lomnak azonban új utakat kell keresnie, mert 1975-ben még a második helyen állt Esztergom ugyanezen a listán. 1978-ban a város múzeumait 947 ezren látogatták meg. Ehhez a számhoz még hozzáadódik a város harmincezres lakossága és a város­ban üdülők, táborozok száma is, amely így együtt egymillió fölött van. Merészség lenne azt állítani, hogy valamennyien egy csapásra színházlátogatókká válnának, de jelentős százalékukat lehetne megnyerni a színháznak. S ebben még nem merült ki a közön­ség köre. Esztergom szinte kertvárosa a fővárosnak, s nyaranta szívesen lejönné­nek ide mindazok, akik szeretik a színhá­zat, mivel minden . nyári színháznál, vár­színháznál közelebb van. Ezt biztosítaná a jónak mondható, vagy kis módosításra szoruló közlekedés is. A fentiek meggyőzhetnek bennünket arról, hogy a közönségigény is megvan a várjátékokra vagy legalábbis meglenne. Mindez 10 előadást mindenképpen lehe­tővé tenne. Tehermentesítené Szentend­rét is, egyben gazdagítaná a Dunakanyar kínálta programokat. A helyszín és a közönség adott tehát. Hogyan lehetne mindezt felhasználni úgy, hogy a legkevesebb anyagi ráfordí­tást igényelje ezekben a takarékos idők­ben. Mindenképpen élni kell a környezet biztosította lehetőségekkel, mind a műsor kialakításában mind a díszletek tervezé­sekor. Ezt figyelembe véve egy várstúdió terve merült fel bennem. Olyan stúdió, amelyben főiskolások és friss diplomá­sok valósíthatnák meg elképzeléseiket a környezetbe és a hangulatba illő dara­bok segítségével. Az intim terek kamara jellegű előadásokat tennének leginkább lehetővé. Jó lehetőséget biztosítana kevés szereplős darabok monodrámák, egyfel- vonásosok bemutatására. Kísérleteknek adhatna teret, bevonhatná a művésze­tek egyéb ágait, amelyek gazdagítanák a színházi produkciót. A távlatokban olyan lehetőséget is hordoz,hogy vendég együttesekkel, különböző országok főis­koláinak, fiataljainak bemutatkozásával, együttmunkálkodással színesíteni lehet­ne a programot. Mindehhez az állandó művészeti, gazdasági vezetés jelentené a folyamatosságot. Pifkóné Zachar Anna

Next

/
Thumbnails
Contents