Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
228 szertartásban, ahol fennkölt és profán, való és valóságfeletti, rejtett fény és igazi sötétség kontrasztjának együtthatása ragadhatja magával a nézőt már-már transzcedens magasságokba. Ugyanígy a feszültség hangjai és képei, a mozgás és ritmus, az egyenként egyéniségeket, együttesként pedig közösségben élő-lélegző organizmust alkotó poétikus női kórus, a kemény katonák és a tiszta gyermekek. Azaz az egyszerű hívek, a hétköznapi emberek, akik joggal mondhatják: „Sokféle elnyomás volt a mi sorsunk, // De többnyire ráhagynak önnön magunkra//S beérjük vele, ha békében hagynak”. Talán épp ezért, éppen miattuk vállalja a mártíramságot és válik szentté Becket, mert: „Tudod, és mégse tudod, mi az szenvedni, tenni. Tudod és mégse tudod, hogy a tett az szenvedés, S a szenvedés is tett. Bár nem szenved, aki cselekszik, S aki tűr, az nem cselekszik. De mindketten belenőttek egy örök cselekvésbe, Egy örök türelembe, s csak ho mind elfogadja, Akkor lesz akarattá, s csak ha mind el is szenvedi, Úgy akarják, hogy az ős minta megmaradjon. Hogy a kerék mozogjon pörögve, bár áll csak örökre." [T.S.Eliot: Gyilkosság a székesegyházban - részlet] Az egyház ugyanúgy tükröt tarthat az ember belső fejlődésének, elősegítheti a lelki békét, akárcsak a színház. Sok a közös vonás bennük. A művészi teremtés, az alkotás, a tehetség isteni eredetű, a bizonyosság megjelenése - és megjelenítése. Az Európát meghatározó kereszténységen belül a világ legnagyobb egyháza katolikus. Csaknem 1,2 milliárd hívével a keresztényeknek több mint a felét, illetve a világ népességének több mint egy hatodát képviseli. Úgy hat évvel az ezredforduló után, az egyik esztergomi Becket- ünnepség keretében megrendezett Keresztény értékek és Európa című konferencián az előadók az értelmiségről, európaiságunkról és az államról fejtették ki álláspontjukat a teológia, a gazdaság és a jog keresztény szellemében. Pápai Lajos püspök hangsúlyozta: „A kinyilatkoztatás ugyan egy konkrét kultúrában és egy konkrét helyen érte el az emberiséget, még sincs egyetlen kultúrába sem bezárva, kezdettől »megtestesült« a kultúrákban. Vagyis a keresztény kinyilatkoztatás nem »nemzetközi«, nem »globalizált«, hanem nemzetek és kultúrák feletti, éppen mert isteni eredetű, de a történelemben csak úgy létezhet, ha minden nép és kor kultúrájában megtestesül.” Azt hiszem, pontosan ugyanígy fogalmazhatnánk meg a művészetek, különösen a színjátszás lényegét is. Határon innen és túl, Európában és a Földön mindenütt. A múltban, a jelenben és a jövőben. Reméljük mindaddig, amíg létezik az ember - a hívő színész és a reménnyel teljes közönség. És, ami mindenek felett legfontosabb: a Szeretet. Úgy legyen. co CD