Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

Esztergomi várjátékok

GSZTGRQOMI

VÁRJÁTÚKOK

O

rí

2

1962-1988.

Gondolatok az esztergomi Vár-játékok után

(Dolgozók Lapja, 1962 augusztus 18.)

A kürtös fönn a magasban megfújta kürtjét. Alakja a reflektorok fényében élesen elvált az esti ég tinta kékjétől és a város fölé nőtt. Hangszeréből messze szállt a dallam, búgott és zengett túl a házakon, ki a végekre. Ha festő vagy grafikus lennék, megfogtam volna ecsettel a képet és a pillanat varázsát, mert ennél kifejezőbb, megkapóbb emblémát és jelképet keresve sem találhatnánk az édes hazáért a városfalakon elesett költő, Balassi Bálint emlékét idéző Esztergom nagyszerű ünnepségei számára. Mert bár kis dolog: embléma is kellene már, hiszen nem első alkalom volt ez az idei, tavaly is, meg annak előtte is rendeztek kulturális napokat itt a városban.

Esztergom minden adottsággal rendelkezik igazán jelentős és méltó kulturális napok megrendezéséhez. Évszázados múlt benne viharos történelmünk gyönyörű, tárgyakban, eseményekben, nagy alakjaiban ide kötődő emlékei, kultúránk gazdag kincsestára, ódon utak, festői környezet - mindez szinte önmagát kínálja. Az előző évek megmozdulásai mégis kilógtak ebből a keretből, s elsősorban azért, mert a program nem erre szabódott. Olyan volt, amelyet bárhol, bármikor be lehetett volna mutatni, a városhoz semmi

sem kötötte. S ha most, az idén igazi sikerről szólhatunk, az elsősorban azért lehetséges, mert ezen a területen történt változás: kialakulóban van az esztergomi ünnepségek egyéni arculata. így lesznek a kulturális napokból esztergomi várjátékok, az időtlen és általános programból a helyi hagyományokban mélyen gyökerező, sajátos varázsú ünnepségsorozat.

A Balassi-emlékest ennek az elképzelésnek első lépése volt már. A nagyszerű, a vár adta történelmi miliőt látványosan felhasználó rendezés, az avatott kézzel válogatott és kitűnően előadott műsorszámok élménnyé avatták ezt az estét. A program további eseményei között még nem minden esetben érvényesült az előzőekben vázolt eszme, de az összkép helyes irányba mutat: a helyi történelmi, művelődés-történeti hagyományoknak művelődés-politikánkban való fokozottabb felhasználása felé.

Balassi izzó hazaszeretete, a haza pusztulása láttán érzett és kifejezett fájdalma, mindazoknak dicsőítése, akik életük árán is tenni mertek - erről szóltak olyan szépen az évszázadok távolából is, Esztergomban előadott versei, s ezeket az érzéseket a közönségben is magas érzelmi fokon keltették újra életre. E kettős - érzelmi és értelmi - hatás volt a legjelentősebb eredménye ennek az augusztusi estének. Ugyanakkor figyelmeztető is, hiszen nemcsak Esztergomban, hanem szerte a megyében, ha nem is ilyen bőségesen, de rendelkezünk eddig felhasználatlan hagyományokkal. A szocialista hazahság érzésének elmélyítéséhez, igaz tartalmának megértéséhez nagy lehetőséget és segítséget jelenthetne másutt is felkutatásuk, ápolásuk.