Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

"Hol Kelet és Nyugat összeér..."

Az időjárás most megkönyörült a néző­kön és a színészeken, de az előadás végére a színpad vízben úszott. Mert hát egy láp mégsem lehet meg víz nélkül. A kiöntött ürgékre emlékeztető gárda megérdemel­ten aratott szűnni nem akaró vastapsot. És taps illeti a Várszínház bátran próbálkozó, az új iránt fogékony vezetőit is!" (Esztergom és Vidéke, 2000. augusztus 3-) Hasonló nagy sikert aratott néhány nap múlva Csokonai Vitéz Mihály pajzá­nul pikáns humorú Dorottya, vagyis A Dámák Diadalma A Fársángon című műve is a sokoldalú, szellemes beregszászi csapatjátékában, akárcsak három év múl­va, 2003-ban a másik Csokonai-komédia, a szintén elsősorban a vásári színjátszás elemeire épülő Karnyóné. A Dorottyá­val ráadásul Moszkvában úgyszintén nagy sikert értek el a „Színész-olimpián”, miu­tán a Csokonai-előadást és beregszászi előadóit maga a világhírű rendező, Ana- tolij Vasziljev hívta meg az évtized talán legnagyobbnak számító orosz kulturális eseményére. 2001-ben pedig, először az Esztergo­mi Várszínházban, egy újabb meglepetés miatt hallatott magáról az Illyés Gyula Színház, mégpedig jó hangosan, ugyanis „metálballada” ősbemutatót tartottak. A Koldusopera általában Bertold Brecht nevével kapcsolódik össze, az első kárpát­aljai hivatásos magyar színház egyébként szintén ezzel a darabbal mutatkozott be 1993-ban, Ungváron. Ugyanakkor saját színművéhez már „az epikus színház aty­ja” is azt az 1728-ban született Koldusope­rát használta fel, amelyet John Gay írt, s amelynek nyomán 1953-ban Peter Brook filmet készített. Magyarországon azonban az angol költő és drámaíró darabja addig nem volt színpadon. Vidnyánszky Attila viszont azért is vitte színre az „eredeti” Háromgarasos operát, mert a majdnem háromszáz esztendős mű szatirikus poli­tikai látásmódja, kritikai észrevételei és költészete manapság egyaránt rendkívül aktuális. A színháznak pedig egyik örök feladata, hogy vasakarattal leplezze le a vaskorszak óta mindig újraéledő visszás­ságokat, kiüvöltse, kitáncolja, kitombolja mindannyiunk keserűségét a vasrudakból, vasketrecből, vas- és villamosszékből álló „szép új világban” (díszlet-jelmez: Balla Ildikó). S miután „metálballadához” a black metal illik a legjobban, a Sear Bliss együttes is a színészekkel egyenrangú szereplője lett az izgalmas, ragyogóan koreografált, folk és pol-beat elemeket is tartalmazó, kemény, mindazonáltal lírai előadásnak, amelyben Macheath-t (Lau­rence Olivier filmbeli szerepét) Kristán Attila, Pollyt Orosz Melinda, Lucyt Vass Magdolna, Kocsma Jennit Kátya Alikina alakította. Míg a „szörnyen gaz öregeket”, azaz Beköpyt Trill Zsolt, hitvesét Szűcs Nelli, Letsukyt Varga József játszotta, és a társulat alapító tagjai közül ott volt a bandában Tóth László is. A produkció a magyarországi színikri­tikusokat kevésbé kápráztatta el. Annál inkább azokat a csápoló rajongókat, akik­re a beregszásziak a rock-koncertekre emlékeztető, szerintem mesteri rafinéri­ával kitalált és eljátszott előadással első­sorban gondoltak. 2003-ban - amikor a Karnyóné mellett a Vadászat című teátrális koncert-előa­dás is látható volt Esztergomban - fenn­állásának tizedik évfordulóját ünnepel­te a Beregszászi Illyés Gyula Magyar r~­00 X cn cn 2 o CD A Karnyóné című előadás

Next

/
Thumbnails
Contents