Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

Az elmúlt 30 év

00

r^N

kategóriájában van. Ez effektive annyit is jelent, hogy Esztergomnak van egy államilag is támogatott színháza, ami emellett természetesen önkormányzati fenntartású. Ez a színház szabadtéri, van ilyen az országból még tíz. Most, amikor az új művészeti törvény hatályba lépett, az esztergomi Várszínház fent említett státusza megerősítődött. Ez egyrészt kötelezettségeket és egy bizonyos feltételrendszernek való megfelelést jelent, másrészt az intézmény felsőbb rangba kerülését is hozta. Ez nem tagadva azért van így, mert a mai gazdasági helyzetben, amikor a nemzetgazdaság kulturális

szegmensének erőteljes leépüléséről hallani mindenfelől, akkor ez a kategóriában való megmaradás és megerősítés, egy nagy eredmény, ha úgy tetszik egy új rang.- Nyár elején arról beszélgettünk, hogy milyen kínálattal várja a közönséget a színház. Hogy látja, milyen idényt zárt most az Ön által vezetett Várszínház?- Ez egy különlegesen jó évad volt számunkra. Ez már csak azért is így volt, mert több, mint tíz évvel ezelőtti elképzelésem valósult meg azzal, hogy újra monumentális színpadot tudtunk állítani, ezúttal két nemzetközi szintű megaprodukciónak a főszékesegyház előtti részen. Az ötlet egyébként nem teljesen eredeti, hiszen - mint olvashatjuk a krónikában - az 1930-as években már tartottak ott előadásokat. Tavaly már sikerült egy ilyen előadást szervezni, ha mondhatjuk így, a Várszínház új helyszínén, a Szent István téren, és sokan látták. Idén már két produkciót mutattunk be a Bazilika előtt, ráadásul belépőjegyekkel, és ezúttal is sok nézőnk volt, mindkét előadáson, az Al Di Meola koncerten és a Nagyidai cigányokon is.

AI Di Meola koncert a Bazilika előtt