Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
Az elmúlt 30 év
2006. FÉNYLŐ NAPOK POSZT-sikerdarab a Várszínház évadnyitóján (Esztergom és Vidéke, 2006. június 29) Csekély érdeklődés övezte a Várszínház nyitódarabjának június 23-ai előadását, pedig a Pécsi Országos Színházi Találkozó legsikeresebb alkotását tűzték műsorra. Bár a fesztiválon díjat nem nyert a Médeia, az őt övező érdeklődés, de már a beválo- gatás is jeles kitüntetésnek számít a hazai színházi szakmán belül. Talán a futball-világbajnokság napi rendszerességű közvetítései, a fülledt idő okozta fáradtság, a hétvégi kulturális túlkínálat vagy esetleg a nyitódarab műfaja, a tragédia rettentette el a közönséget? Nem lehet tudni: a szervezés, a reklámozás most is a szokott lendülettel folyt. Pedig eddig a drámának is megvolt a szű- kebb közönsége Esztergomban. Annyi bizonyos, hogy legalábbis pénteken méltatlanul kevesen voltak jelen egy fontos városi színházi eseményen, s a közönség száma meglepő módon éppen szombaton - sok más színes rendezvény ellenére - emelkedett meg mégis. Szerencsére. A bemutatót további körülmények is terhelték (hűvösebb este, szúnyogok), de legalább a délutáni záporeső utáni csillagos ég alatt - az istenek tekintetétől kísérten - folyhatott le az előadás. Még a Bazilika harangja is „lélegzetvisszafojtva”, feszülten figyelt, a megszokott kon- gatás nélkül, így egyetlen, folyamatos, katartikus cselekménysornak volt tanúja a közönség - melyről csupán az elidegenítő zárójelenet vált le, szándékosan. Médeia mitológiai, ellentmondásos alakját tragédiák és véres bosszúk, véres menekülések kísérik - a szerző, Jean Anouilh olvasatában a 20. századba átmentődve ö mégis az erkölcsi értékek védelmezőjévé, a hűség, az áldozatvállalás megtestesítőjévé válik. Vele szemben a könnyelmű, a más nőkre is tekinteni képes, a megnyugvást kereső negyvenesek oly ismert férfialakja képez ellentétet. A díszletek, jelmezek (Adriana Grand) harsány jelenkorisága, a rendezés finom, hatásos, látványos megoldásai még inkább velőkig hatóvá tették a bemutatót. A folyamatos őrlődés hatására folytonos feszültség keletkezett a szereplők között, nem hagyva lankadni a közönség figyelmét, az erkölcsi ítélőképességet. A hosszú és súlyos sorssal terhes összecsapás az utolsó éjszaka zajlik, amikor Médeia és Iaszón útjai végérvényesen elválnak egymástól. A publikum ilyen feszült alaphelyzetben és ennek még intenzívebb bonyolódása során szeretne megpihenni, szeretne feltöltődni egy kicsit, de nem adatik meg számára a két felvonás közti lecsillapodás lehetősége: egy, tömény, súlyos felvonásban összegződik a darab. Ellenpontot itt csupán a befejezésben megszólaló felszínesség, a mindent túlélő igénytelenség megnyilvánulása Jean Anouilh A/Cfc4*ÍA' családi tragédia egy részben az Esztergomi Várszínház és a Budapesti Kamaraszínház közös bemutatója Mécleia Töreky Zsuzsa Iaszón I Iorányi László Kreon Cs. Németh Lajos A dajka Szakács Eszter Kórus Csadi Zoltán Médeia fia Ambruzs Ádám Médeia lánya Bácskai Orsolya Kreusza Sashalmi Orsolya Papp Annamária, Pap Alexandra, Németh Anna, Polgár Lilla, Székely Lóránt, Kovács Márton Zene. Street Wawe Díszlettervező: Adriana Grand Jelmeztervező: Adriana Grand Fordító: Somlyó György Dramaturg: Lókös Ildikó Zeneszerző: Cári Tibor Nyelvi munkatárs: Csáki Csilla Asszisztens: Kákonyi Éva Rendező: Victor Ioan FrunzA
