Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

Az elmúlt 30 év

2004­KIÁLTÁS A TITKOK KAPUJÁBÓL Szarvassá változott a fiú (Esztergom és Vidéke, 2004. július 2.) A Várszínház idei évadának kétségkívül legrangosabb előadására került sor június 25-én és 26-án A szarvassá változott fiú bemutatójával. A darab a Magyar Stúdió- színházi Műhelyek XV. Fesztiválján a Fővá­rosi Önkormányzat díját kapta, Trill Zsolt a főszerepéért pedig egyéni díjban része­sült. E mű bemutatójával vette kezdetét idén a határon túli magyar színházak XVI. fesztiválja Kisvárdán, és az előadást bizo­nyos körökben a Pécsi Országos Színházi Fesztivál (POSZT) legfontosabb színházi eseményének kiáltották ki. A beregszászi társulat és Vidnyánszky Attila rendező már korábban Esztergomban is sikereket könyvelhetett el magának: tavaly például a Karnyóné és (a Nyári Játékok kereté­ben) a Vadászat dramatizált változatá­nak bemutatójával szerzett maradandó élményt a közönségnek. A szarvassá vál­tozott hú a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös bemutatójaként bár nem aratott osztatlan sikert a kritikusok körében, a műítészek többnyire a színrevitel miatt jutottak ellentétes véleményre. A színészek, különösen a két főszereplő (és kiváltképp Trill Zsolt) alakítása azonban mindenütt elismerést váltott ki. Az ok, ami a vélemé­nyek azonosságát eredményezte, a nyári színházi előadásokat veszélyeztető ter­mészeti elemekkel való heroikus küzde­lemben keresendő, mert így az előadás „a színház hatalmáról, a művészek és a közön­ség állhatatosságáról szól”. A kérdés már most az, hogy a nyitott, nyári színház rossz időjárási körülményei mennyire szükséges és elégséges feltételei a sikeres előadásnak - megfordítva a kérdést: a kőszínházban (például a stúdiószínházak fesztiválján) milyen értéket talált volna az adott kriti­kus. Kétségtelen tény, hogy esős időben a cipőtalphoz kötözött vastag könyvkö- tege- ken (mint egyfajta koturnuson) járni, 15 fokos nyáresti hidegben vízbe merítkezni embertpróbáló feladat, de a színész 15 és 30 fokon is színész - ettől az, ami. (Meg­jegyzésként közöljük, hogy a pénteki hideg időben Esztergomban a másik főszereplő, TöröcsikMari meg is jegyezte: őrült az, aki ilyen időben színházba megy. Szombaton pedig Trill Zsolt az előadás első felében ínszalagszakadást szenvedett, de fájdalom- csillapítókkal, feldagadt lábbal is végigját­szotta szerepét. A fiatal beregszászi szí­nész operációjára egy nappal később már a következő fellépésük helyszínén, Gyulán került sor.) A rossz időjárási körülmények között a két esztergomi előadás közönsé­ge együttesen töltötte volna meg teljesen a nézőteret, s bár a hideg ellen csak pokró­cokkal lehetett védekezni, a színházi tető hiánya az eső miatt most is érződött. Ezek a viszonyok a sikeres pécsi bemutatóhoz hasonló feltételeket teremtettek, de más­felől a közönség ügyeimét is megosztották. Juhász Ferenc 1955-ben írott verse Bar­tók Béla halálának 10. évfordulóján a zene­szerzőnek és népdalgyűjtőnek nem csupán emléket állított, de a Cantata profanát és az ennek alapjául szolgáló román népi regét is feldolgozta benne. A szarvassá változott hú élményében részesült ezáltal a néző, melyben olykor a mozdulatok, más­kor az arcjáték, időnként a hang- és beszé­deffektusok zeneisége kapott főszerepet. Keverednek a műfaji elemek, az archai­kus motívumok szürreális asszociációk­kal, a népballadák ősi nyelve a nagyvárosi élet, a modern kor szavaival egészül ki. A szóösszevonások, különös képzettársítá­sok, az ismétlésekből és mellérendelések­ből építkező szerkesztés a vers olvasását, tartalmának felfejtését is megnehezíti,

Next

/
Thumbnails
Contents