Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

Az elmúlt 30 év

azóta legendássá lett előadás keretében. Volt-e alkalmad találkozni ezzel az első nagy előadással?- A Vígszínházi előadást nem volt alkalmam látni, de a musical dalai nagyon gyorsan népszerűek lettek és - állítom - több generáció meghatározó élményévé váltak. Es bizonyos vagyok abban is, hogy ma már más üzenete is van a darabnak, mint volt közel harminc évvel ezelőtt. Hiszen akkor jókora távolságtartással, alig leplezett ítélkezéssel szólt az amerikai társadalomnak arról a jelenségéről, amely mára nem hogy messze- távol állna tőlünk, nem egy másik társadalmi rend problémája, hanem itt van, a mi társadalmunkban, és a mi problémánkká lett. Hogy ezeket a rendszereket kik, milyen erők működtetik, hogy a jelenségnek milyen ok-oko- zati összefüggései vannak, azt valóban vizsgálni kell, és a magunk sajátos eszközeivel mi meg is próbáljuk ezt.- Éppen most volt tíz éve annak, hogy A padlás című musical színpadra állításával rendezőként is bemutatkoztál a nagyváradi közönségnek. Hogyan értékelnéd az eltelt évtizedet?- Igaz, tíz éve már és milyen érdekes?! A padlás is Presser munkája... és egy kicsit a Szigligeti Társulat és a jómagam életét is meghatározta ez az akkori, akkor kezdődő együttműködés. Ez idő alatt annyi minden történt, hogy másokkal talán egy egész életben sem. Tény, hogy sok minden megváltozott: sok helyszínen dolgoztam, dolgozom színészként is, rendezőként is, vendégként. De örömmel mondóm: most újabb öt évvel hosszabbították meg az Esztergomi Várszínháznál igazgatói-ren- dezöi megbízatásomat és számos olyan színészi-rendezői felkérésben is részem van, amelyeket (egyszerűen időhiány miatt) már nem is tudok vállalni. És ha a két város, Nagyvárad és Esztergom kulturális kapcsolataiban közeledés

észlelhető (a Képzelt riport... bemutatója alkalmával pl. a nagyváradi színház emeleti előcsarnokában egy esztergomi képzőművész kiállítása is megnyílik), az szerénytelenség nélkül, az én érdemem is. Az életemben változnak ugyan a helyszínek, a színházak, de lelkemben a váradi Szigligeti Társulat örökös páholy-bérlettel van jelen és akár lesz folytatása ennek a kapcsolatnak, akár nem, számomra a váradi színház egyik legmeghatározóbb temploma Tháliá- nak, maga az örök szentély... Lejegyezte: Nagy Béla

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválon című előadás képei