Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
Az elmúlt 30 év
2001. CMLCKCZGTCS GSTGK Megnyitotta kapuit a Várszínház (Esztergom és Vidéke, 2001. július 5 ) Az elmúlt hétvégén két produkcióval is kedveskedett a színházkedvelő Közönségnek az Esztergomi Várszínház, Június 29-én, pénteken este évadnyitó előadásként Illés Lajos: Magyarének (Camus Hungaricus) című művét mutatták be a Bazilika dél-keleti oldalán lévő nagyszínpadon, míg másnap, szombaton a G.O.R.Cs. rántotta össze a kisszínpad nézőterét zsúfolásig megtöltő nézők nevetőizmait. A pénteki nyitóelőadás előtt Horváth Béla, a Vármúzeum igazgatója, mint házigazda és Horányi László, a Várszínház művészeti vezetője köszöntötték a közönséget, majd dr. Latorcai János országgyűlési képviselő nyitotta meg hivatalosan a 2001-es várszínházi évadot. A népszerű Illés együttes névadójának pénteken bemutatott zeneműve tulajdonképpen egy három tételes dalgyűjtemény, mely egykori és kortárs magyar költők verseire íródott, s az önálló zenei darabok azt a központi gondolatot sugározzák, melyet a mű egésze is közvetít: a magyar nép évezredes sorskérdéseinek hitvallássá nemesedett történelmi, eszmei, lelki összefoglalását a hazáról, a népről, a küldetésről. A magyar népzenei hagyományokon nyugvó, a magyar nép életérzését közvetítő, hol fájdalmasan szép, hol diadalmasan lüktető zene a szívünkbe markolt, borzongatóan szép és felemelő volt. „Ha már fáj a sorsom, nagyon szépen fájjon!” - énekelte Bartus Patrícia és a kórus, és valóban nagyon szépen fájt. De az örökérvényű sorok hordoztak mának szóló üzenetet is. „Megint beszélünk, csak beszélünk, a Száj mozog, a kéz pihen” - tolmácsolta a naponta tapasztalt igazságot a három férfi szólista, Somogyi Szilárd, Nagy Leró és Balogh Márton őszinte átéléssel. „És el ne borítson a közöny, ez a szürke vízözön!” - figyelmeztettek aggódva. S a fináléban ki-ki megkapta a választ a miértjeire: „Mert a haza te magad vagy!” A Magyar ének két éves, sikeres pályafutása és az itteni előadás is azt bizonyította, hogy a közönség érzékeny nemcsak a közérthető zenére, a színpadi látványra, de a mű eszmeiségére is. A siker egyaránt köszönhető a kiváló énekeseknek - akik közül egyedül a mezzoszoprán női szólista hangja tűnt kissé erőtlennek, bár szépségével bőven kárpótolta a nézőket -, valamint a Duna Művészegyüttes táncosainak és az evangélikus ifjúsági kórusnak, akik együttesen nagyszerű élményben részesítették a többszáz fős közönséget. S végezetül dicséret a díszlet- és látványtervezőnek, Velekei J. Lajosnak, aki egyszerűségében is kiválót alkotott - de fogadjon el egy baráti tanácsot: legközelebb próbálja meg fekete oldaldrapéríával takarni a színpadképhez egyáltalán nem illő, mégis tolakodóan elővillanó technikai berendezéseket. A bemutató végén - Egressy Béni zenéje helyett Illés-féle dallamos megfogalmazásában - felhangzó Szózatot emelkedett hangulatban, lélekben valamennyien együtt énekeltük a szereplőkkel. Szánthó Barna VAROS K KÖr'YVTÁR :tergo ra I ■ i j OK OA cn r-vi 2 OJ
