Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
Nem végleges következtetések a legrégibb magyar királyi kegyhelyről - Esztergom város ezeréves fennállása évfordulójánek megünneplése
Az 1980. év vége, illetve 81-es év eleje komoly változásokat hozott a Dunakanyar Intéző Bizottság vezetésében. Dr. Sághy Vilmost mint nyugalmazott belkereskedelmi minisztert kérték föl a bizottság elnöki tisztének ellátására. Oczel Jánosnak tehát meg kellett válnia az elnöki tisztségtől, hiszen magas korban járt akkor már. Dr. Sághy az előzőleg elért eredményeket nem csak megőrizni, de fokozni is akarta. Az esztergomi támogatást 1981-85, majd az 1985-90-es évekre nagy meglepetésre és mindenki örömére sikerült „átmenteni”, prolongálni. Azaz: az évenkénti 12 milliót (!) a Pénzügyminisztérium már említett illetékesei meghagyták a megyei költségvetés állami támogatásában... (Volt, aki így aposztrofálta ezt: Benne felejtették... — kissé akart feledé- kenységgel.) E feledékenységet természetesen nagyban elősegítették ez előadott érvek a tervtárgyaláson (a megyei tanácselnök és pénzügyi munkatársai). A megyei vezetők mellett természetesen a tervtárgyalási jegyzőkönyvet alá kellett írnia a miniszternek (Faluvégi Lajosnak)* illetve megbízásából Kállai Lajos miniszterhelyettesnek. Dr. Bíró Dénes tárgyalást vezetőként az aláírás előtt így nyilatkozott: „ ... De természetesen nem akármire hagytuk meg az évi 12 milliót. A megye ezt továbbadja Esztergom számára, idegenforgalmi célfejlesztésekre, továbbá e fejlesztések fenntartására, gondozására.” Ezt a gesztust még ma is igen nagyra kell értékelnünk. Emögött magasabb erkölcsi érzékből fakadó hazafias érzület állt, de nem járunk messze az igazságtól, ha egy kissé a * Dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszternek és a megyei tanács elnökének dr. Kiss Istvánnak kapcsolatára jellemző, hogy 1973-ban a megyei elnök meghívására, a megye székhelyére. Tatabányára látogatott el a miniszter. Egy ilyen pénzügyminiszteri látogatás, mindig jelentett valami előnyt, valami juttatást egy nagyobb célra. (Természetesen „pénzeszközt”!) Előzetesen a megyei elnök megkérdezte a pénzügyi osztályvezetőt. „Nos, most találjunk valami olyat, ami elfogadható...” A pénzügyi osztályvezető kissé tartózkodóan mondta ki: „... Esztergomnak kellene...” 89
