Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)

Egy "akadékoskodó" fellépés, mint a helyes döntés elősegítője

(Természetesen itt mi nem vállalkozhatunk boldog Gizella szentté avatási pőrének, e pör kilátásainak taglalására és ha a per — valamikor — pozitív eredménnyel zárulna, semmi esetre sem akartuk az összehasonlítást valamiféle üzleti eredmény-kapcsolattal profanizálni. Ám egy idegen nép, amely egy másik népnek nemzeti méretekben is kiemelkedő személyiséget „adott”, joggal lehet büszke fiára-lányára, és emlékét megörökítendő áldozatra is képes.)

Franz Josef Strauss, az azóta elhunyt bajor politikus, bajor miniszterelnök volt az előbb írt folyamatok megvalósításának őszinte támogatója. Hirtelen halála számunkra ebből a nézőpontból is pótolhatatlan veszteség, de Lékai László bíboros halálával is mintha az ez irányú kapcsolatok és velük egyértelműen az erre vonatkozó törekvések is lanyhultak, sőt elaludtak volna.

Egy „akadékoskodó” fellépés, mint a helyes döntés elősegítője

Ez az ügy 1970-ben kezdődött, és valahogy 1976 táján fejeződött be.

Régi szükséglet volt, hogy az esztergomi Várhegyen a Vármúzeum új épületbe kerüljön, hiszen az „öreg” Porta Speci- óza, és a leégett, volt székesegyház darabjai, egyáltalán egy régi és fényképekről, illetve rajzokról az eredeti formában visszaálmodott múzeumot követeltek volna. A Vármúzeum tulajdonképpen a régi Szent István-i II. Endre-kori vártermekben, s újabb kori termekben kapott volna elhelyezést, benne a múzeum bemutatására régebben váró darabjai is.

Ez a helyzet az Országos Műemléki Felügyelőségnél is természetesen régebbi idő óta sürgetett és megoldandó követelményeket támasztott.

Minthogy az 1970-es évek közepe táján a Vármúzeumra végül is a Művelődésügyi Minisztérium, közelebbről az Országos Műemléki Felügyelőség egy tervet alakíttatott ki, e tervre 20 milliót, mint első ütemre irányzott elő a kormány az V. ötéves terv folyamán.

79