Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)

Találkozások a Várhegy főőrével

tem le Lend bácsi szobájában az 6 kínálatából, néhány lépésnyire a bíborosi bejárattól. A barátság akkor pecsételődött meg.

Az egész beszélgetés nem tartott fél órát.

És akkor „öntöttem ki” először, hogy mit akarunk a Várhegyen. Ömlött belőlem a szó és szándék. A terv és a jövő egyenlőre csak a csalafinta (szeszdopping) csillogó üveggömbjéből, de úgy láttam, hogy magammal ragadtam a cantor kanonok szemüveg-csillogását is. Tudtam, hogy a beszélgetést hamarosan „lereferálja”.

Kissé pezsegve mentem le a vörös szőnyeggel borított és korábban is, de később is államfők és más állami, s egyházfők által tapodott szőnyegen, mert mondanom sem kell, hogy a kézfogás után Lenci bácsinak akadt egy-két mondanivalója.

És a többi találkozás

Ezek már küldetések voltak. Kísérőm, ugyancsak Bartl Lőrinc, ott ült okos arccal, piros-pozsgás bőrrel, de egy szót sem szólt. A hierarchia tisztelete hallgatást parancsolt.

A küldetés tárgya egy miniszteri sugallat, amolyan bizalmas üzenetféle vezető emberektől az egyházfőnek. Olyan üzenet, mint például, hogy a magyar kormány, amely ennek a furcsán csonkolt egyházi állapotnak a Várhegyen megértő és holtpontról kimozdító szándékával lépett fel újabban. Üzent a politikai vezetés, hogy a bíboros úr kérjen támogatást a hegyre, magas, talán legmagasabb szintről. Pár hét választotta el az alkalomtól: Kádár János főtitkárral volt előkészített találkozója.

Ez bizony nem hozott semmi eredményt. A bíboros által vélt „úgyis visszakanyarodó út" miatt.

Kértem, hogy az én beszélgetésem vele négyszemközt történhessen.

E beszélgetés körülményeinek külső és belső, azaz lelki mozzanatai közelebből is érdemesek a megismerésre.

így történt:

a területi bizottság elnöke tehát feliratkozott az egyházfő, a magyar katolikus egyház „államfőjének” látogató listájára

71