Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
Szerény előhang a tisztelt Olvasóhoz
netán némán gyűlölködők is, de ugyanazért együtt utazók szállnak ki a célzott parton, a Várhegyen — hacsak rövid időre is. És megbeszéük egymással, miként is ébresszék a rombolt, de nemzeti, sőt európai mértékű értékeket gyomrában őrző-hordozó hegyet. Együvé fogja őket a cél, a feladat, a felismert eszmei part, a Hegy. így kerül egymás mellé a n. világháború után az első új bíboros prímás érsek, majd egykét miniszter és pártfőnök, a párt vörös-ködös árnyékával. Ez a Hegy az ország immár ezer éven át megnemesült hídfője Nyugat felé, de hídfője mindazoknak, akik innen akarnak átmenetelni egy Keletről érkezett néppel, az általa alkotott ország történelmén. Innen akartak ezer éven átlépdelni Nyugat irányába. Itt horgonyzott le az ősmagyarok hajója is az esztergomi Várhegyen. Nemcsak szimbolikusan kapaszkodott meg ez a horgony. A kereszténység egyre szilárduló talajába bocsátották le azt. Sziklák közé. Vegyes hajózók, „vegyes társaság” az 1000 év múltán az 1945-1990-es mentőcsónakon. Valami összefogja, lágyítja az egymástól taszító merevséget. Ez a Várhegy egy nemzeté-népé. Nem szólhat immár az 1956-os magyar forradalom, népfelkelés leverését követő vérgőzös dühöngés, vagy a meghunyászkodás szolgai váltóláza, hogy semmi sem szent - csak az egy nagy Ideológia. Közünk van önmagunkhoz. Az ocsúdó felismerés ezért ültette lassan, fokozatosan egy hajóba „egymás mellé” az ellentétesen gondolkodókat is. A csónak-hajóba történt meghívás pedig azok részéről hangzott el, akik megkísérelték a magyarság egyik legnehezebbjét: az EGYSÉGET. Legalább egy „kisebb célra”, egy közelebbi kikötőbe igyekvő törekvést tartani azokban, akikben hajlandóság mutatkozott egy nagyszerű nemzeti ügy megoldására. Nos, ez nem lehetett országos méreteket átszelő együtt- utazás, holott 1960-65-tői a fogcsikorgatás testvérmorzsoló hangjai alább szálltak. Ám az esztergomi-hegynek, mint az ország kelesztő magja bölcsőjének megtagadása, már a vadászok módijába sem illett. De előbb óvatosan, megfürkész6
