Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
A Várhegy reményei
gyanakvása, sőt időnként leállítási kísérletei ellenére. A leállítás azért nem sikerülhetett, mert ezeket a pénzeket nem a megyei költségvetési előirányzatokban, tehát más, úgynevezett intézményeket károsító, színvonal-csökkentő forrásokból, hanem, mint előbb hivatkoztunk, a minisztérium közvetlen esztergomi célokra szóló támogatásaként szereztük. Az idegenforgalmi gócok támogatásának elősegítésében azonban az új esztergomi pénzügyi ember már jelentős tényezőként szerepelhetett, amint ez a korábbi és későbbi fejtegetésekből kiolvasható. Ez az igazi érdeme, a területi bizottság szorgalmazó munkájának, a helyi és megyei pénzügyi szervek pia fraus-ként a sorból félretekintő diplomatikus okosságának és a Pénzügyminisztérium már említett, lelkűk mélyén az igaz ügyet felismerő és azt szolgáló egyének segítségének. De ugyanez a jelzősor vonatkoztatható a belkereskedelmi, idegenforgalmi rendeltetésű szervekre is. Az évenkénti milliós embertömegek áramlása nyomán keletkező nehéz terheket csak az előbbiekben vázolt, koncentrált pénzügyi támogatások mozgósításával lehetett üggyel- bajjal vállalni. E feladatok műszaki megoldása hárult a városi tanács vezetésére. Bruszkó Antal tanácselnök volt funkcióban az 1000. év megünneplése idején is. A kivitelezés, az egyre fokozódó pénzügyi támogatás felhasználásának optimális gondja — 1980-tól már szinte egyedül — a munkamegosztás ilyetén rendje miatt a tamácselnököt, a tanács műszaki osztályát és a területi bizottság elnökét illetve együttes kollektív munkáját terhelték. A Várhegy reményei 1984-85-ben még csak reményként, de már egy küldöttség bajorországi látogatásán kereresztül komolyan kialakult szándékról beszélhettünk. Arról ugyanis, hogy 1986 elején Passauban a bajorországiak egy német—magyar történelmi szimpóziumot rendeztek a Magyar Tudományos Akadémia 63
