Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)

Meglepetések

Itt a jelenlegi talajszint alatti 3,5 méter mélységben megtalálták az épületalapozás alját. Majd így folytatja: „Az 1957. évi ásatások így mindössze azt igazolták, hogy a kora érseki palota pincéi — kivéve az épület déli szakaszát — megvannak, létezők. A nyugati várfalhoz kapcsolódó épületelemek arra mutatnak, hogy leendő feltárásuk és kiváltásuk a Várhegy északi oldalának lehetne centruma... ” — mondja Zolnay László további fejtegetésében.

★

Ha röviden végigpásztázzuk az 1945 utáni és a Várhegy történet-kutatási erőfeszítéseit, látható, hogy az 1945-ben végétért háború, majd az 1956. évi megrázkódtatások sem tudták elhallgattatni azt a mélyről jövő hangot, a lelki kongató harangot, amely a múltból tompán érceit és dörömbölt a súlyos kő- és földrétegek alól.

De kik kutatták ezt a hegyet, amely ezer éve bölcső és sír, az 1940-es években pedig inkább a nemzet gyászhalmaként szerepelt, Kölcsey Himnuszára rezonálva kik vallathatták a kutatás eszközével a hegyet?

Hivatásos régészek, kis költségvetésű, lapos erszényű kutatók, a városi tanács és a Megyei Múzeumok Igazgatósága. Egyáltalán kis intézmények, majd az országos Műemléki Felügyelőség a maga hivatali és alkalmazotti rendeltetésével, kevés anyagi lehetőséggel lépett elő. Az éves kutatóterveket — nem biztos, hogy mindent — az esztergomi Várhegyen, de lehetőleg, „a legfontosabb helyeken” kellett végrehajtani, a sejtett vagy tudott lényegmutató helyeken, hacsak valami híresebb — az ország más vidékén kutatók-, nyomkeresők nem helyezték e munkát sorrendben hátrább! Ma nincs rá egyetlen vállalkozó, aki ezt a hátrahelyezést vállalni merné, de közben azért eltelt több mint két évtized, s a gondolatok-akaratok a húsz év alatt ugyancsak tarka képet mutatnak.

1967-68-tól újból követelőén dolgozik a régészek agyában a XI-XII. és a későbbi századokból való nagyszerű együttes maradványa, s ez a rejtett és betemetett hatalmas

40