Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
Prímás érsekek értékes nyomai a hegyen
juk maradiakat óvni, sót újraépíteni törekedtek. Az esztergomi érsekek a XIII. századtól, mintegy 1270-től kezdődően egészen a kiegyezésig Esztergom vármegyének mindenkori főispánjai is voltak. Amikor a királyok lassan székhelyüket változtatgatva Esztergom és Buda között már nem töltöttek hosszabb időt az esztergomi hegyen, a prímás érsekek cselekvéseit őrzik a gazdasági vonatkozású és főként az érsekek gazdagodását elősegítő elemek. Mi, a képzőművészeti alkotások nyomában kell, hogy eredjünk. Addig is, amíg IV. Béla a tatárjárás után székhelyét véglegesen Budára helyezte át, jelentős építkezések történtek a hegyen. A legenda szerint a tatárok sem tudták elfoglalni esztergom várát, a Várhegyet. (Állítólag hadászati meggondolásból ezt komolyan nem is akarták.) A hegy körüli vidéket, a kis városokat a befagyott Duna jegén át hatalmas sereggel jőve pusztították, felégették. Ez idő alatt a hispániai származású Simon ispán, a nagy hírű katona, D’ Artrand fivérével együtt 1200 körül költözött Magyarországra Aragóniából. Nem sokkal ez idő után II. Endre korában (1226-39) hazánkba költözött a francia Limoges-i Róbert esztergomi érsek, aki a tatárjárás előtti időkben az igen tekintélyes építményeket emelő kunokat térítette a katolikus hitre. Amikor a királyi udvar véglegesen Budára költözött — annak központibb fekvése miatt — a lakosság rettegve a tatárok visszatérésétől, — királyi intézkedéseknek eleget téve a vár falai közé költözött. Ám a polgárságnak ez az összezsú- foltsága és a vár szorossága nem igen tetszett a lakosságnak. Zúgolódni kezdtek, hogy kiköltözhessenek „a papok és halottak szomszédságából”. Maga a tény, hogy a király, bár Budára költözött, Esztergom iránti szeretetét mutatja: végső nyughelyéül Esztergomot jelölte meg. A királyi sírhely most valahol a ferencesek temploma és a belvárosi templom udvara között (alatt?) rejtőzhet. Megtalálása szenzáció mértékű lehet. ♦ Az érseki heggyé vált Várhegy a város történetnek igazi központja lett. Ebben kiemelkedő szerep jutott a monoszlói származású Ladomér egyházfejedelemnek. (1279-98 kö20
