Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)

Mi történt a Hegyen az évszázadok alatt

rülni. Természetes, hogy e viharokat emberek — a természet viharai mellett — harcoló, törekvő, hódító emberek indították el és pusztultak, illetőleg pusztítottak a történelem kavargó örvénylésében.

*

Ha a Várhegy arcképét fényképezni akarjuk, rövid és markáns vonalakat adhatunk meg róla. A Várhegy „háromszög alaprajzú”. Körülbelül 350 méter hosszú, szélessége viszont csupán 130 méter. Ez így együtt képezi a várfennsíkot, amelyet a középkorban lóval, szekérrel alig lehetett megközelíteni.

A főkapu a délkeleti részen állott. Ma a Rondellának nevezett valamikori ágyú toronybástya látható ebből, amelyet a XVI. században építettek. Mai képét 1934-38-ban végzett ásatások után nyerte.

Ettől jobbra láthatóak a felvonóhíd működéséhez tartozó kőperselyek, az emelők csigái, viszont magát a híd deszkaszerkezetét az idők és a könyörtelen tüzek rég elpusztították. Helyét ma egy fából készült, valamelyest nosztalgikus hangulatú híd foglalja el, melyen át a Rondella mellett lehet feljutni a Vármúzeum elé, és a Bazilika mellé, azaz a képzeletbeli ezer év előtti vár szíve mélyéig.

A történelem e hegyen kikerülhetetlen. Ha rálépsz, történelemre lépsz. Sistergő itt a kő, mely odébb gurul, vagy amelyet most az utóbbi esztendőkben szorgos kezek darabról darabra a földbe ragasztottak. Ezért sem mellőzhető, hogy bepillantsunk e csodálatosan titokzatos, ma már számunkra többször megvallatott, kivallatott és őszinteséggel feltáruló Hegy titkaiba.

Mi történt a Hegyen az évszázadok alatt?

Természetesen e kis terjedelem szűkre szabott keretei között nem eseménytörténelmet akarunk írni.

Géza fejedelem és Szent István óta egészen a II. világháború végéig inkább a királyok, érsekek alkotásainak történe14