Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
A Várhegy újjászületésének még két kiemelkedő motívuma
Körpillantás a kupoláról A tekintet, ha felkapaszkodunk a kupola karimájára, a karimán körbevonuló erkélyes kilátóra, csodákat képes befogadni. A nézó szinte a végtelenbe látna, ha a Föld nem volna éppen gömbölyű, ha itt közelben a párás levegő nem vonna áthatolhatatlan szürke határt a szemnek. A Duna fölött nyugatra és keletre, a Duna mellett a füzesek, a fák koronái között is megannyi nagyszerűség húzódik, rejtőzik, vagy itt- ott mutatja is magát. * Nem volt célunk turistakalauzt írni. Egész könyvünk gondolatmenete egy több mint negyedszázados munkafeszülés rövid története. De az újjászületett Hegy éppen a kupola előbb említett karimájáról olyasmit kínál a szomjas tekintetnek, ami gyönyörűséget, szinte lenyűgözést okoz a szívben, és emelkedettséget a lélekben. A közvetlen közelben, alant a kéttornyú vízivárosi plébániatemplom. Bombatalálat érte a háborúban. A toronyórán fél 12 múlt öt perccel, mindig ezt az időt mutatja azóta is, mikor a bombarobbanás megállította. Mellette a prímási palota, mint egy elnyúló óriás testű, fekvő oroszlán. Az épület a volt jezsuita rendház, az eredetileg is barokk stílust méltóságteljesen őrzi még a sötét árnyalatú színében is, mint amely a hatalom letéteményese és ünnepélyességet kell állandóan képviselnie. Arrébb a Duna fodrozó, szürke (itt sohasem kék) színén megpillantja a turista a volt Mária Valéria híd magyar csonka ívét, az egyetlen ívet, amely mintha ugrani készülne valami kézfogásra, a túlsó parton is ott maradt egyetlen ívvel. Nézhetjük ezt a háborús őrültség-értelmetlenségnek rozsdás mementóját. Újjáépítésére fogadkozások, ígéretek lebegnek a megmaradt csonkívek felett. Sőt komoly kezdemények. Egy testfordulattal kelet felé a már leírt Szent Tamás-hegy látványa tárul fel a Kálváriával. Kurta, apró házak, évszázados, kicsi, de büszke és egyre simábbá váló nyomorúságukkal a hegyoldalban. Északról, a hegy túlsó oldaláról Párkány 119
