Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
Hogy rajtunk ez is, az is megesett: Hordozzuk, testvéreim, ezt a hordhatatlan, Kínszenvedést virágzó életet. Ahogy lehet... Testvéreim, bizony nem élünk jól mi, Nem apáinknak tetsző életet. De aki máskép tehetne helyünkben, Az vesse reánk az első követ! Minden percünk kínzó kiegyezés: Ahogy lehet..." (Reményik Sándor) Elhivatásukat-küldetésüket-szolgálatukat komolyan vevő lelkipásztorokat leginkább az egyház missziói munkájának gúzsbakötése keserítette. Ezért a legtöbb - illegális és legális - megnyilatkozás e témakörben született. Ezek között az első kiemelkedő alkotás az 1955 tavaszán készült ún. "Hitvalló Nyilatkozat", amelyet "A magyar református egyház »Barmeni Hitvallása«" néven is szoktak emlegetni. Ez leszögezi: "Növekvő aggodalommal látjuk, s bizonyosodunk meg afelől, hogy mikor egyházkormányzatunk beszüntette a missziói telepeink működését, s a nem lelkészi személyek, az úgynevezett »laikus« munkások mindennemű missziói szolgálatát eltiltotta, kihasználatlanul hagyta az egyház és állam között 1948-ban kötött egyezményben foglalt lehetőségeket, a különféle missziók (gyermek, ifjúsági, pogány, cigány és iszákosmentő misszió) teljes letiltását, vagy igen nagyfokú korlátozását idézte elő. Mindezzel a mai hivatalos egyházkormányzat az evangélizációs szolgálat tudatos és tervszerű elgáncsolását tűzte ki célul. A legaggasztóbb az, hogy mindezeknek teológiai magyarázatát is adva, e felelőtlen tetteket úgy ünnepük, mint missziói felfogásuk megújulását. Az egyház e missziói küldetésével egyet nem érthetünk, és Krisztus Jézus parancsának engedelmeskedve, a tiltó rendelkezések ellenére a missziói szolgálat bátor továbbfolytatását minden egyháztagra, különösen a lelkipásztorra nézve kötelezőnek tartjuk." 1956 tavaszán-nyarán a lelkészértekezletek, egyházmegyei gyűlések, presbiteri határozatok egyre-másra foglalkoznak az egyház missziói feladatának és tevékenységének, magának a "misszió" fogalmának újragondolásával. 1956 nyarán az Egyházak Világtanácsa Központi Vezetősége ülését Galyatetőn tartotta. Erre az alkalomra készítette el Ravasz László a már említett, a magyar református egyház helyzetéről feltáró-elemző-összefoglaló értékelését, az ún. "Memoran- dum"-ot. Az egyház küldetéséért, munkájáért felelősséget érző lelkipásztorok, teológiai tanárok összeállították a "Református Megújulási Mozgalom Hitvallási Tételeit" (amelyet Ravasz László később egybevetett a Memorandummal, és átdolgozva elkészült "A Magyar Református Egyház Útja - A Református Megújulási Mozgalom programja" című összeállítás). Sokan szorgalmazták párbeszéd kezdését az egyházi, sőt az állami vezetőkkel. 1956. október elején 160 lelkész felhívással fordult az egyetemes konvent elnökségéhez az egyház helyzetéről való diszkusszió tartásáról. "Aggodalommal és féltő szeretettel figyeljük a magyar református egyházunk állapotát [...] Hitünk és meggyőződésünk szerint adminisztratív úton ezt a válságos helyzetet megjavítani már nem lehet. Püspöki vagy esperesi értekezletek bármilyen jószándékú határozatával ma már az egyetmondás sem biztosítható; még kevésbe az egyetértés; legkevésbé a lélek egysége. Enélkül pedig nincs igeszerű élet az egyházban. Éppen ezért parancsoló szükségét érezzük annak, hogy egyházunk legfőbb hivatalosai e beadvány aláíróival együtt két- vagy háromnapos szabad tanácskozásra gyűljenek össze ..." Ezt a megbeszélést a konventi elnökség október 27-ére tűzte ki, amit azonban a felgyorsult események alakulása már elsodort. 1956. október 31-én a Református Megújulási Mozgalom nevében felkérték Ravasz Lászlót, hogy vállalja a megújulás lelki irányítását. November 1-jén a református egyház lelki és szervezeti újjáépítésére Országos Intézőbizottság alakult. - (Az események történetének főbb vázlatát és a legfontosabb dokumentumokat az egyházi sajtó az elmúlt egy-két évben közzétette, így erre itt 79
